Színház És Társaság, 1926 (10. évfolyam, 1-20. szám)

1926-02-28 / 2. szám

Színház és Társaság s^MjáiPSMllánja. (Sy©iFggy©§^©miU mik!l駩in (Gyergyószentmiklós, február 25.) A brassói szinikerület igazgatója, Gáspár Jenő társulatával Csíkszereda után Gyer­­gyószentmiklóson játszik, ahol a közön­ség meleg érdeklődéssel fogadta. A társulat a Laurentzi-féle színházteremben tartja előadásait, melyekről komoly el­ismeréssel kell megemlékeznünk. Már a bemutatkozás sikeres és szerencsés volt, az Eissler Fannyt adták első előadásul, mikor a főszerepekben bemutatkoztak I. Halmos Mici, Gálffy Annus, Felhő Ervin, Hevessy Miklós és Örvössy Géza, az erdélyi magyar szí­nészetben mind jól ismert nevek. Az Altoná­ban ismerte meg a gyergyószent­­miklósi közönség Lázár Hildát, a tár­sulat kitűnő drámai hősnőjét és Gál Pirit, aki egyike nemcsak a legszebb, hanem a legtehetségesebb fiatal színész­nőknek. A színház műsora igen élénk és nívós. A „Gyergyói Újs­ó“ a Postás Katica előadása alkalmával igen melegen írt Gálffy Annusról, Szabó Gyuláról, akinek szép baritonja „aranyat ér“, Csóka Józsefről, Gál Piriről és Felhő Ervinről, a társulat legkedveltebb tagjáról, aki valóban kitűnő táncoskomikus. Az ope­rettelőadások sikerében sok része van Schreiber karmesternek is. Mindenki, aki a társulathoz tartozik, a legnagyobb igyekezettel azon van, hogy emlékezetes maradjon a sziniszezon a gyergyószent­­miklósi közönség előtt. Lengyel Irén házassága. Lengyel Irén, a kolozsvári Magyar Színház ki­tűnő művésznője házasságot kötött Far­­denblum Sándorral. A művésznőt há­zassága alkalmából tisztelői nagyszám­ban keresték fel szerencsekívánataikkal. Shaw a taps ellen. Sokat vitatkoztak már afö­lött, hogy szabad-e szín­házban tapsolni és elő­adás közben a­ közönség adhat-e tetszésnyilvánítá­sának olyanképpen kife­jezést,­ hogy félbeszakítja az előadást nyiltszini tapsviharral.]Vannak, akik azt mondják, hogy mindenki úgy és akkor­­nyilvánítja nyilvánítja tetszését, ahogy akarja, vannak viszont, akik határozott ellen­ségei a tapsnak. Úgy látszik, ezek közé tar­tozik Bernard Shaw is, a világhírű angol író is, aki a tapsról a következőket mondja: — Akkor jó a színház, ha a színpad is, elmélyedve él s a közönség is bele­éli magát egy hangulatba, egy élménybe, amelyet a színészek játékától és a szín­padtól kap. Ebből sem a színpadnak, sem a nézőtérnek nem szabad­ kizök­­kenie. Már pedig, ha tapsolnak, akkor a színészt is megakasztják játékában és a közönség is felsza­badul a színpad hatása alól. Miért van szükség­ erre ? Miért van szükség­­hát tapsra ?! ELLENZÉK Erdélynek és Bá­nátnak múltjára nézve LEGRÉGIBB tartalmában LEGFRISSEBB magyar napilapja­­ .... Kiadóhivatal: Cluj-Kolozs­vár Strada Iuliu Manili 1­ 67 oldal

Next