Szinház, 1946 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1946-07-17 / 27. szám

„HARMADIK SZÍN­ÉSZGENERÁCIÓ VAGYOK44 - MONDJA AZ ISMÉT „FELFEDEZETT44 ORBÁN VIOLA „Grazia“ — maga­­a szó is kivig­­nyfi, kedves, dallamos. Jelentése sok mindent idéz: Biller Irént, Lehár Ferenc operettjében, vagy mitológia­béli hölgyeket lengő fátyolszövetben; jelent köszönetet, bájt, kecses formá­kat — ésaik éppen azt a szörnyű, borzalmas, repedtsarkú t,rézsit nem, akit Orbán Viola állított a Művész Színház színpadára Pirandello Az ember, azt állat és az­ erény című darabjában. Grazia etapi sem a há­rom cím közül, ő csak és csupán a báj és a „kecs" ellentéte, a szerző trükkje és a közönség nevetőizmai­nak próbaköve. Orbán Violát sokszor fölfedezték már­ a vidéken is, a fővárosban is. János vitéz boszorkányában a sze­gedi szabadtéri játékok idején, a Földindulás kerítőnőjében a Bel­városi Színházban... — Talán ha egyszer főszerepben léphetnék a közönség elé — vallja be fáradt mosollyal, — talán vége lenne ennek a bizonytalanságnak, így mindig elölről kell kezdenem, viaskodnom a karakterszerepek pará­nyi epizódalakításaival. Néhány sor az újságban: „Orbán Violát, ezt a kitűnő színésznőt többet kellene fog­lalkoztatni“ — és elölről kezdődik minden.­­ — Mégsem, tudnám abbahagyni... Harmadik színészgeneráció vagyok: nagyapám erdélyi igazgató volt, nagyanyámmal ekhós szekéren jár­ták az országot. Apám karnagynak szerződött Krecsányihoz, anyám is a színpadról ment férjhez. Jómagam végigjátszottam egész Magyarorszá­got, a vidéken, a fővárosban, a ta­gla­ne-társulattal; mindig és min­denütt játszottam. Drámát és komé­diát, operettet ,és vígjátékot, Ibsent, Strindberget, Wedekindet, Szigligetit is, Varázskeringőt is. — És most.. .­ — Most biztos szerződésre vágyom csak. Egyedül tartom el két kamasz gimnazista fiamat. Vidéki ruhatára­mat­ eladtam, lakásomat is elcserél­tem. Nem­ győzöm tovább. ■. . (b. m.) CLi&cfít &i­zAwSl Albert Erzsit nem kell bemutatnunk a „Szín­ház” olvasóinak. Kitűnő énekesnő, nevét külföl­dön is jól ismerik. A Carmenben, a Truba­dúrban, az Álarcosbál­ban és számos klasszikus operettben szerepel­­.Az­előtt a Városi Színház tagja volt, innen került ki Amerikára, ahol éne­kének és játékának egy­formán nagy sikere volt.­­Bársonyos alt hangját és szeretetreméltó egyé­niségét világszerte meg­csodálták. A felszabadu­lás ót­a igen sokszor hal­­lottuk. A Cigánybáró­ban Ciprát énekelte, a hadifoglyok állatkerti hangversenyén magyar műdalakat énekelt. Jú­nius 27-én a rádióban magyar estet adott Pol­gár Tibor kíséretében. A Magyar-Szovjet Mű­ű­velődési Társaság Július 12-i hangversenyén Gre­­csanyinov csodálatosan szép Bölcsődalát­­ éne­kelte és bájos kirgiz népdalokat adott elő. Több szabadtéri elő­adása is lesz a Székes­­fővárosi Zenekarral. Koltay Gyula: „Arem a azc­­nagi/oxiga a panto. . . “ . ..Soistalió semmiért“ Ferenc barát­jának a szerepében estéről-estére igen nagy sikerrel szerepelt Koltay Gyula. Már a „Hetvenkedő katona“ kamara­­színházbeli előadásain is feltűnt. Tíz esztendeje tagja a Nemzeti Színháznak. Kisebb-nagyobb szerepeiben mindig si­kert aratott. A színház kiskapujában beszélgetünk vele, azt mondja : — Szerelmese vagyok a Nemzeti Szín­háznak. Tizennyolc éve vagyok színész. Pályám nagyobbik felét a Nemzeti Színházban töltöttem, előzőleg vidéki színtársulatoknál játszottam. Fodor Oszkár pécsi társulatától hozott föl Horváth Árpád Budapestre. Először a Bethlen-téri Színházban játszottam. A színház csakhamar bezárta kapuit. El­mentem a Nemzeti Színházba meghall­gatásra. Németh Antal, a színház akkori igazgatója azonnal le is szerződtetett. Első szereplésem a „Peleskey nótárius “­­ban volt. Azóta állandóan játszom, főleg karakterszerepeket. Gerhardt Hauptmann „Iphigenia Aulisban“ c. drámájában kap­tam először nagyobb szerepet. Azután a megszokott kis szerepek jöttek, amíg a „Kaméliás hölgy“ előadásain Bajor Gizi is­mét fölfedezett. A legjobb kritikákat a „Vén gazem­ber“-ben kaptam, ahol mindössze két szavas szerepem volt. Ek­kor tanultam meg, hogy nem a szerep nagysága a fontos, a tehetség akkor is feltűnik, ha nem helyezik reflektor­­fénybe. Major Tamás megígérte, hogy hamarosan nagyobb szerephez juttat. Vicéken a „Peer Gynt“-öt, a ,,Mona Vanná“-t, a „Bűn és bűnhődés“-t és a „Jedermann“ főszerepét játszottam. Re­mélem, az új szezonban már Pesten is nagyobb szerepben mutatkozhatok be. S. E. _l \ *&&&& V \ „ 16-A \ f\ . V I fi \ VMv oeo' C.öyé V PERFUMED oéos'-u. 9. A nagybőgő művésze, Tibay Zoltán Szobrász számára kitűnő modell ez a Krisztus-fejű muzsikus : róla mintáz­hatná a Művész jelképes portréját. Ő a gordon, más szóval a nagybőgő művésze. Az Operaház szólamvezetője és zenei főiskolánk tanára. — Tízgyer­­ekes tanítócsaládból szár­mazom — kezdi elbeszélését, — hat­éves koromban titokzatos gyermekbeteg­ségen estem át és az orvosok figyelmez­tették szüleimet, hogy ha egyáltalán fel­gyógyulok, arra a pályára szánjanak, amelyre magam is hajlandóságot mutatok. Amint felépültem, mindjárt hegedűt kér­tem , muzsikálni akartam. — Hogy lett éppen nagybőgős ? — Szegény voltam. És a gordon-szak ingyenes volt. Küldetésnek érzem, hogy a gordon-kultúrát terjesszem. Hang­szerem mesterei között olyan neveket találok, mint Bottessini, aki egyébként először vezényelte az „Aidá“-t, a Szuezi­­csatorna megnyitó ünnepségén. A világ­hírű bostoni filharmonikus zenekar ugyan­csak világhírű karmestere, az orosz Kusseviczkij versenyművet írt nagy­bőgőre. — A nagybőgő irodalmát nem ismerjük. — Mozart gyönyörű kompozíciója, a „Per questa bello mano", gordon­szóló, basszus énekhanggal és zenekar­ral. Jemnitz Sándor gordon-szólószonátája egyedülálló a világirodalomban . Kodály és Visky megígérték, hogy versenyművet szereznek gordonra. Én magam is kom­ponálok : kizárólag gordon-műveket ! Egyébként : novellákat és lírai ver­seket ír. Filmpályázaton is szerepelt már. Szerény, finom, halkszavú. Alázatos lélek, mint minden igazi művész. Csak a sarlatánok felfuvalkodottak ! Ő pedig minden idegével, Vércsepp­­jével — művész ... Gál Zsuzsanna

Next