Szinház, 1946 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1946-10-09 / 39. szám
A közhely kedvelői valamikor így kezdték az efféle estékről szóló tudósítást: „Előkelő társaság, a magyar közélet szine-java gyülekezett egybe a „Fészek“ termeiben, hogy a fehér asztalnál köszönték a 75 esztendős Heltai Jenőt .. ." Ezúttal igazuk lett volna, csakugyan előkelő társaság, szellemi életünk legjobbjai, egyetlen gondolatban egyesülten és egyet akarón ültek a fehér asztalnál. Csak Heltai Jenő minden kicsinyességtől és hétköznapi alacsonyságtól tiszta, bölcsességet és derűt, szellemi fölényt és közvetlen emberséget jelentő nagy személyisége volt képes arra a varázslatra, hogy a sokféle egyéniséget így egyesítse és a sok diszharmóniát, amennyi e förgeteges idők örökségeképpen dúlja életünket, szép ünnepi harmóniává oldja fel. Korcsmáros Nándor, a „Fészek“ Művészeik Klubja és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége ügyvezető elnöke volt az első és — igen kedves szónok. Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter a formás, kecses mondatok, a szellemi világosság és az emberség nagy költőjét köszöntötte, Kassák Lajos a Művészeti Tanács üdvözletét tolmácsolta, Gergely Sándor, az Írók Szövetségének elnöke, az emberiesség költőjére emelte poharát, Gábor Andor a saját hetvenéves születésnapjára írott versét olvasta fel, amely mintha csak a hetvenöt éves Heltai Jenőt üdvözölné. Hubinyi Mózes a Fen Klub és a Pen Klubok londoni központjának köszön Akinek van manapság egy sorsjegye. Meglegyvili néha azt a sors kegye, így történt, hogy éppen a csőd peremén fidm esett egy háromezres nyeremény. AZ IRODALOM ÜNNEPLI . A 75 ÉVES ÚSSzlé... c.nek La Fontaine modorában írt, elmés verses mesével köszöntötte a La Fontaine Társaság nevében a Társaság díszelnökét. Földes Imre a Színpadi Szerzők Egyesületének megbízásából üdvözölte a költőt, az „elnök urat“. Szakosíts Árpád miniszterelnökhelyettes közvetlen hangú és elmés pohárköszöntőt mondott — nem miniszterelnökhelyettesi minőségben, hanem mint magánember és jóbarát! — végül Korcsmáros Nándor kedves szavakkal emlékezett meg két Lilláról: a „kedv, remenyek, Lillák, tarka képzetek“ költőjének, Csokonai Vitéz Mihálynak Lillájáról és Heltai Jenő bájos Lillájáról — a feleségéről. Bokor Imre, a La Fontaine Társaság igazgatója szeretetreméltó szavakkal nyújtotta át ajándékát: óriási méretű fapipát, Heltai Jenő elválhhatatlan, mindennapi pipájának mását, majd elsötétült a terem, ahogy Szilveszter éjjelén szokásos és hatalmas tortót hoztak be, amelyen Heltai Jenő hetvenöt esztendejének jelképéül hetvenöt kicsi gyertyácska lángja libegett-lobogott... A „Fészek“ gyönyörű vörös termeiben gyülekezett ezután az ünneplő közönség, hogy meghallgassa a díszhangversenyt, amelynek ragyogó műsorát Fischer Annie, Székely Mihály, Palló Imre, Udvardy Tibor, Pérchy Blanka, Szilvássy Margit, Ferencsik János és Jancsin Ferenc neve és művészete ékesítette. Heltai Jenőné és Szakasits Árpád a banketten Egy érdekes asztalsarok : Gil György, a Ludas Matyi főszerkesztője Turay Ida és Balogh István államtitkár (Félreérthetetlenül látszik, hogy „Ludas Matyi" feszülten figyel) Nyomorúság, mondtam hetykén, ég veled, Ilyen szépet ritkán szül a képzelet És két szemem legeltettem lázason A sok finom, ragyogó új százason. Dr. Szűcs János népfőügyész és felesége Heltai Zsuzsi. (Bókay éppen a 132-ik cigarettát szívja beszéde a Művészeti Tanács nevében A Magyar Művészeti Tanács nevében én is szólni kívánok Heltai Jenőhöz, jó természetű bátyámhoz, a modern magyar irodalom egyik mesteréhez, a Művészeti Tanács egyik legtevékenyebb tagjához. Megható számomra, hogy így együtt vagyok vele ezen az ünnepi esten, mint ahogyan minden találkozásunk alkalmával bizonyos meghatódottság vesz rajtam erőt. Úgy érzem, sugárzik valami a lényéből, ami jól esik az embernek, valami fölemelő és megbékítő erő. Nem excentrikus figura, de magasan az átlag típus fölött lebeg. Bátor ember, de sosem hivalkodó, vitázó természetű író, de sosem okoskodó. Sosem jártunk egy utón, de én mindig szívesen néztem át hozzá a szomszédos ösvényre. Ez történt meg velén a múlt héten is az érdi kultúrnapon. Ebben a komiszni nehéz világban iskolás lánykák kardalát beogattam s ó, mennyi optimizmus, akaraterő s még ennél is több lobogó hit volt ezeknek a gyerekeknek az énekében s ekkor várailanul Heltai Jenő jutott eszembe, a másik pólus, a 75 éves férfi, aki majdnem azt mondhatnám, akár ezek a gyerekek, bizakodással, akarattal és hittel van tele ma is. Úgy tudom, sosem volt tagja pártnak, de ma is minden haladó politikai testülét örömmel a magáénak vallhatná. Nem kívánok hangosabb dicsérettel ünnepelni, hiszen tudom, hogy ezt nem is szereti. Csupán annyit mondok még: fogadja el őszinte szavaimat s kívánom, hogy majdan saját születésem századik évfordulója alkalmával ő is mondjon nekem néhány megértő és biztató szót. Ürítsük ki poharunkat Heltai Jenő barátunk derűs egészségére!