Színház, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-11-11 / 46. szám
Raszkolnyíkov Ii— Darvas Iván Vánkxlnyi ,Sliiji„ Nagry svsore Hoíiéje van Darvas Ivámnak, adi a «Baji és büntködés“ előadásain ^má«vod'nik «nevropoisa báiiban játssza Hocum Romanoviics Raszikolnyíkiovot. Ez a fiatal szinte az — Bilisakolnyikov II. — nem is kénytelan a csoldlárak vagy a lecsó téglára várni, hogy az első szereposztás mellett sítóhoz jusson. Nem is lenne tisztességes és iltendő dolog tőle, hiszen az árosa diák üzenepét különben sájélSaíniigazgatója, Vákonyi Zoltán játssza. Darvas Iván feszülő ambíciója nem okozhat kazánrobbanás, mert hiszen ott van a bktonsági szerep , minden kedden és némizeken játszhatik. Ő alakítja a Bűn és bünhödés közt gyötrödő gyilkos diákot. — Pardon! — szól közbe az Olvasó, aki láthatatlanul is ott van minden riportnál. “ Pardon! Hiszen ez egy súlyos, komoly sterep, és ez afiatal fin nagyon jól jálsza. De ki ez az új színész, akinek jóformán még a nevét sem hallottam"! Az új színész, miközben gyors tempóban kapkodja mágiára Raiszkolnyikov ingét-nadrágjét és csizmáját — bemutatkozik: — „Tehetségtelen és fejlődésképtelen elsőéves“ — ezzel az indokolással dobtak ki a Sziniakadémiáról 1911-ben. Én azonban nem hagytam magam! A következő évben megint beiratkoztam elsőévesnek. Horkai Márton volt az osztály főnökömi Ő figyelt fel rám és ami attól kezdve történt, azt mind neki köszönhetem. Tanított, golulonát viselte, árpám helyett apám volt. Sa játsom be első szerepemre is; az Eurydikében Orpheust játszottam, a fiatalembert, aki rádöben, hogy az életben a szerelem sohasem lehet ideális és ezért inkább megöli magát. Ebben a sovány, magas, égőszemű, szókébai fiatalemberben van valami az' alrakétában, de a 'diatdalmas Siegfriedsből is. Olyan, mint egy sápadt, vékonydingájú Niobelling. De idei a színpadon látja, kömnyen elhiszi, hogy skülsejét nomonak imaszkkal,hanem játékával is el tudja felejtetni. — Második szerepemet a Temetetlen holtakban játszottam. Itt a darabbal együtt buktam meg. Raszkol-nyikov a harmadik. — Van-e kiülönbség a Várkonyi ás a Darvas Rraszkolnyikovja közötti — Ment volna szabad különbségnek lennie, hiszen engem is Várkoanyi rendez. Ha van is különbség, az esők külsőleg látszik. Raszkolnykovhoz nekem talán hálásabb a külsőm. — Ha saját magának kellett volna felépíteni a diák alakját, akkor is így alakíljanál — Eleinte máskép képzettem el Raszkolnyikovot. Egyszerűbb megoldást imlasztottam volna: úgy játszottam volna el, mint a vicéki színészek. Tíznapi próba után a rendező utasításai nyomán aztán rájöttem, hogy úgy kell helyesen csinálni, ahogyan most játsszuk. — Jó Jó — dörmög közibe az Olvasó. —.Racipelnem én azt a színésat látni, aki egy ilyen kérdésre máskép mer válaszolni. Erről nem vitatkozunk. Inkább Darvas Ivánnak szegezzük a következő kérdést: — Raszkolnyikov után mi következik? — ígéretet kaptam arra, hogy eljátszhatom a Hamlet Suertes-szerepét és később én lehetek komikus egy francia vígjátékban. Nagyon örülök neki, mert régi vágyam, hogy ilyet is, olyat is játszhassam. — Mitszeretne játszani? — Most a Liliomfit és a Liliomot. Később,izenöt-húsz év múlva a Hamletet. De ezek csak állomások; szeretném azt is végigjátszani, ami közöttük inti. — Red véne passziója? — Rajzolgatok és olvasok. Mielőtt szerepet kaptam, munkatársa voltam a Pesti Izének. Szeretem, Karinthyt és Kosztolányit. Most Marcus Aurelius Vallomásai-t olvasom. — Mit szeretne csinálni ! — Szeretnék utazni! Felvidéki vasgyok és 1938-ban kerültem ide, de Bécsen és Prágán túl még nem jártam. Szeretném Párist látni. Olaszországot és a többit mind... — Valódi, vagy mílvész'név a Darvas IvAni — A vezetéknevem tényleg Darvas, keresztnevem azonban nem Iván,hanem Szilárd. Amikor mint színinövendék kisft^l*8^taszerepeket játszottam a Nemzetiben és nevem a szereposztások végén kezdett feltűnni. Darvas Szilárd, az újságíró megkért, hogy válasszak magamnak más keresztnevet. Szót fogadtam neki. Kiöltöző csengője mérgiesen felberreg és már hajlandó lennék egyedülhagyni a megkínzott áldozatot, az Olvasó azonban leesa, és megrángatja kabátujjamat: — Hé, várjank csak egy kicsit! Azt olvastam valahol, hogy Darvas Iván nösül és elveszi partnerét. Én erre is kíváncsi vagyok, tessék ezt is megkérdeznii tőle! Az áldozat már válaszol is: — Érdemesnek sem tartottam,, hogy megcáfoljam a hírt. Nem is egyedül tőlem függ, hogy nősülök-e vagy sem. De vigyázzunk! — kiáll fel zaimatoe-pestiesen — hiszen még csak huszonkét éves vagyok! A válaszkielégít, de az olvasó türelmetlen. Tovább kívancsiskodnia, mert pletykált vár. Nincs imás bábra, gyorsan 'kiugrani az öltözőből'. Ha valamibe még ki vámosi, kérdezze meg!... Hudai Péter Girbiin ili iskoláslányM —ilighiri táncmívész. Egy kis svájci iskoláslány mindig görbén ült a padiban. Gyógytornára fogták. Itt kiderült, hogy nagyszerűen mozog, így indult el pályafutásán Hilde Barrmann, a most Budapesten vendégszereplő világhírű svájci táncos m'ozdulatművésznő. Most, a berni operaház baletemesbere. Kistermelü, gyorsanozgású, gyorsleszűdü, barna hajú fiatal nő. Ala,csony termetét sarkalatlan saruval hangsúlyozza. Firosa, cimiklyás. Pesten ismeretlen, ruhát visel, amelyről kiderül, hogy nem egyéni tervezés, nem is svájci népviselet, hanem a legújabb párisi modell. Egy hete van Budapesten. Meglepte a város elevensége és az emberek barátságos közvetlensége. Nem szokta még meg a háborús romok látványát és elszomorítja a sok kols dús az utcákon. Hilde Baumann mogsem láncoltat láncol. A hangsúlyt a mozgásra helyezi. A kosztüm csak jelzésre, aláfestésül szolgál. Jóformán csak magvará®at a laikusok számára. Ernst Edsst svájci követ a sajtófogadáson bejelentettte, hogy Hilde Baumann budapesti fellépése csupán első látószeme a most újrakovácsolódó magyar-svájci kultúrkapcsolatoknak. (Fred Einsmann, Bernfetz.)