Színház, 1948 (4. évfolyam, 1-33. szám)

1948-05-11 / 20. szám

II „Simone Boccanegra“ új Hszereplőkkel Vasárnap este a fölújított „Simone Boccanegra“ muzsikáját fiatal ker­­mester, Varga Pál elevenítette meg. A hangszíneknek ez a gazdag fan­táziával megáldott szerelmese, a nagy és bő muzsikustemperamentumok közé tartozik. Eleven életté forróso­dik benne Verdi elemi erejű drámai­­sága, fellobognák a partitúra káprá­zatos színéi és ugyanakkor megvilá­gosodnak a drámai mondanivalók is Az instrumentális hatásokat felfo kozza, kivirágoztatja, de — soha, egy pillanatra sem felejti el, hogy — énekeseket kisér a zenekara! A címszerep új megszemélyesítője, Jámbor László, a legszebb pillana­tokat szerezte számunkra! A plebe­­jus-doge nemes rezignáeióját, fér­fias melancthóliáját, bölcs méltósá­got sugárzó alakját dúsan zengő baritonjának borongó csellóbftgásá­­val idézte elénk s e megindító Verdi­­alak lelki portréját gazdagon színez­te. A finoman rajzolt frázisok remek lésével a belső izgalom megrázó ké­pét s az emberi tragikum elemi erejű kifejezését tudta visszaadni Az éneknek és az alakításnak, a kifeje­zésnek és az átélésnek klasszikus összhangja az, amivel -a fiatal mű­vész megajándékozott bennünket ez estén! Vargha Lívia szárnyaló szop­ránjának éterikus tisztasága és szik rázó csillagfénye alakításának meg­indító bájossága és nőiessége, drá maisága és meggyőző ereje elragadó. Az új Adomo, Simándy József, szép színű tenorjának hajlékony instru­mentumát egvre fejlődő formaérzék­kel hajlítja az érzelmek és szenve­délyek, a gondolatok és lelkiállapo­tok ideális kifejező eszközévé. A há­rom új főszereplőről kell most szó­­lanunk, ez a tisztünk, ez a felada tunk, de nem tudunk ellentállni a kísértésnek, hogy az együttes régi ékességéről, a hozzánk visszatért Székely Mihályról meg ne emlékez zünk! Basszusának zengése mint bű­vös kupola borul fölélik, hatalmába ejt és megigéz! Ám ez a tündöklő férfihang egy pillanatig sem tetsze­leg önmaga szépségében, a művész nem al-acson.vodik virtuózzá: Fieseo komor drámai profilját oly erőleije sen és beszédesen rajzolja elénk az énekművészei és alakítás eszközeivel, ahogyan költők álmait és álomalak jait még kevesen keltették életre, akár a próza realitásában, akár az operaszinpad zengő teljességében! Fodor Jáhos világraszóló szépségű baritonja, ez a titokzatos v&rázsú istenadomány, ez estén újra elkáp­ráztatott bennünket. A szenvedély démonaitól megszállott s a gonoszság örvényeibe szédülő Paolo sötéten szí­nezett, nyugtalan alakját periig su­­gallatos erővel idézte elénk az ének nek és az alakításnak, a döbbenetes emberábrázolátsnak és a zengő kifeje­zésnek ez a mestere! B. I. VIZVÁRY MARISKA ÖTVENÉVES JUBILEUMA Ki lkán látott bensőséges ünnep­ség keretében ülte meg vasárnap este a Nemzeti Színház és közön­sége Vizváry Mariska ötvenéves színészi jubileumát. Megható iát ­­vány volt az ünnepi fényárban úszó színpad jobbszélére állított emelvényen Vizváry Mariska, őszen és mégis fiatalon, körülötte félkörben mindenki, aki csak szá­mít a színház tájékán, csillogó szemekkel, könnyes derűvel. A kultuszkormány üdvözletét Bóka László államtitkár tolmácsolta, majd Major Tamás igazgató a színház, Bajor Gizi és Bartos Gyula a kollégák, Jákó Pál a szi­­nészszakszervezet, Kelle Pál a kritikusok, Földes Imre a szín­padi szerzők nevében köszöntötte az ünnepel,tel A műszakiak:, a nyugdíjas színészek, a Színművé­szeti Főiskola szónokai után dr Italnoky Viktor az Opera -és a Nemzeti Színház, örökös tagjai nevében fejezte ki jókívánságait. A megható ünnepség után Viz­váry Marikká nagyatyjának, Szi­­gethy Józsefnek „Rang és mód“ című darabját mutatták be ünnepi előadásban. Különösen az öreg házaspárt jálszó Vizváry Maris­kának és Bartos Gyulának volt nagv sikere. Rajtuk kívül Major Tamás, Ujlaky László, Lukács Margit, 01 ty Magda, Tompa Sán­dor, Bihary József. Gőzön Gyula és Létay Klári ulakíloltak egy A jubiláns virágai köz. egy (feines, birsalma illatú karakté figurát *VI*triry Mariska és Bsrtoi Gyula » „Ran* és mié" főszerepeiben (Weites felv.) »

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék