Színházi Élet, 1991 (2. évfolyam, 1-7. szám)

1991-01-31 / 4. szám

A magyar kabaréjátszás jeles közkatonája több évtizede Forgács László, a Vidám Színpad nyugdíjasként is aktív tagja. Nagy idők tanúja, részese, együtt játszott a hazai kabarétörténet legnagyobb csillagaival. Emlékeit mulatságos kötetbe gyűjtötte, mely rövidesen megjelenik a könyvpiacon Az élet egy kabaré (avagy Egy kabarészínész kalandjai) címmel. Né­hány történetét megelőlegezzük olvasóinknak. A háború utáni „új szelek” olyan nagy komédiásokat is lesöpörtek a színpadról, mint Salamon Béla. Ígérete ellenére még a Kamara Varieté sem szerződtette azzal a kifogással, hogy „elavult játékstílusa a kispolgári színjátszás csökevénye”. Mi mást tehetett Salamon, járta az országot ráérő színészekből verbu­vált kis csapatával. Négytagú haknibrigádjának tagjai rajta kívül Lengyel Gizi, Heltai Náci és Forgács László voltak. Egy alkalommal nagy ködben keltek útra, hogy az ország egyik legtávolabbi pontján, Hajdúdorog kultúrházában lépjenek fel. Forgács ért oda először, épp jókor, hiszen ő volt a műsor eleje. A műsor „farka” majd odaér közben, ő csak kezdje el - javasolta a helyi kultúrás. Forgács el is kezdte mondókáját, mondta tíz percig, húsz percig, közben lesegetett a kulisszák mögé, de a többiek csak nem tűntek fel. Végre-valahára betoppant Salamon Béla és az elcsigázott társaság. For­gács verítékezve támolygott ki a színpadról, s azonnal Salamonnak támadt. - Hol a csudában voltak mostanáig? Már negyven perce dolgozom! - No, legalább kiprodukálta magát! Salamonnak megvoltak a maga sajátos igényei kollégái játékával kapcsolatban. Mindent a közönség szemszögéből mért. Egyszer meg­kérte Forgácsot, mondja meg az időközben hozzájuk társult Viola Mi­hálynak, hogy ne „játsszon", csak jó hangosan mondja a szövegét a nézőtér felé fordulva, hiszen ott ül a fizető közönség, ők a fontosak. Forgács mindezt el is mondta finoman Violának, aki felkacagott: - Engem meg most kért meg Béla bácsi, hogy mondjam meg neked, hogy ne játssz, hanem... Forgács László alapító tagja volt hajdan a Művész Sportklubnak. Egyszer teniszpárbajra hívták ki a Ganz-Mávag csapatát. A mérkőzés Kőbányán volt szombat délután, a művészeknek természetesen az­nap este is be kellett érniük színházukba, hétre. Igen ám, de az utolsó játszma előtt hatalmas felhőszakadás miatt kényszerszünetet kellett tar­tani. Forgács egyre idegesebb lett, de a döntőnél nem akarta feladni a harcot. Végre másfél óra elteltével lejátszhatták a döntő szettet. Forgács győzött, majd úgy, ahogy volt, rövid sportnadrágban, csatakosan, taxiba vágta magát, hogy a Vidám Színpadra rohanjon. Amint meglátta őt Kellér Dezső, összecsapta a kezét: - Hát veled meg mi történt? Forgács elhadarta az eseményeket, mire Kellér bölcs mosollyal mondta: - A színész ne teniszezzen, a színész ne vadásszon! A színész üljön a Fészekben és kártyázzon! Kisgergely József Anekdota-FORGÁCS(ok) SZÍNHÁZI ÉLET 59

Next