Színházi Élet, 1991 (2. évfolyam, 1-7. szám)

1991-01-31 / 4. szám

- Soha nem volt fix fizetésem, fix állásom, a munkaalkalom megte­remtéséhez hozzászoktam, nem értem napjaink divatos siránkozá­sát, optimista vagyok. A képessé­gek közti különbség egészséges értékrendet teremt, a munkanél­küliség garancia lehet a kiválasztó­dásra. Már manöken voltam, ami­kor kitalálták a manökeniskolát. Mi azelőtt egymástól tanultunk, néz­tük egymás mozdulatait - mondja ÉRTELMES TEKINTET, VASTAG SZÁJ - Az értelmes tekintet, a szép lábak, a vastag száj, most ezek a feltételek. - Mik a tantárgyak? - Angol, torna, smink, dzsessz­­balett. A formátlan piszkafa nem divat, külföldi ügynökségek szá­mon kérik a kidolgozott, de vé­kony, hosszúkás combizmokat és karizmokat. Én még sminkelést is tanítok. - Mit kell még tudnia egy ma­nökennek? - A mutatvány a ruha, a mutat­ványos a manöken, akinek a szép­ség hivatás, a jó mozgás alapfelté­DORY VIRÁG ROVATA Schmidt Bea, aki, míg tanítani nem kezdett, megszakítás nélkül az élvonalban volt. - Van jelentkező a manöken­iskolára? - Igen. Hetedik éve vezetem egy kollégámmal, Matyók József­fel. - Kik juthatnak be? - Magas, vékony lányok, akik szépek és értelmesek.­­ Intelligenciateszt a felvételi é­ tel, az ápoltság természetes, a sport kötelező, a koplalás létfenn­tartás. Külföldön azt is előírják, hogy mit ehet, mit ihat egy modell, mivel foglalkozhat szabad idejé­ben. A méreteket milliméterre szá­mon kérik, de megfizetik. Nálunk más a gázsi, a követelmények sem lehetnek különlegesek, bár én eb­ből éltem. Ma már „szabadáras” foglalkozás a manökené. - Hogy kezdi a tanítást? - Megfigyelem a testtartásu­kat. A lányok szívesen kidugják a feneküket, lábfejüket pedig jó esetben kifordítják, rossz esetben 66 SZÍNHÁZI ÉLET

Next