Színházi Élet, 1913. április 5–12. (2. évfolyam, 14. szám)
1913-04-05 / 14. szám
2. oldal SZINUÁZ! ÉLET most már megszűnt mint a Szerencse fia szerzője szerepelni, most a neve mellé hosszú időre az „Isteni szikra" szerzője kerül. Mert Drégely Gábor újra kirukkolt az uj darabjával s az uj darab legrosszabb esetben párja az előbbinek, ha ugyan siker dolgában messze felül nem múlja. Talán legokosabb volna, ha most egy csomó ötletet válogatnék ki a darabból s azokkal illusztrálnám hogy milyen mulatságos és kedves, kacagtató és vidám darab ez a komédia, mely egy művészi hajlandóságú és ambíciójú császárt gúnyol ki nem mindennapi merészséggel. Mikor azonban hozzá akarok kezdeni az ötlet-válogatáshoz sehogy sem megy. Elkezdek visszaemlékezni a darab történetének lefolyására, lássuk csak. Igen tudom már. Az öreg történettudóshoz megérkezik a felség levele, amelyben a látogatását jelenti be. Az öreg tudós azonban nem hisz a levélnek s attól fél, hogy mögötte egy gonosztevő rejtőzik, akinek az ő kétezer koronájára fáj a foga, melyet jutalomdíjképpen kapott. Itt elkezdtünk kacagni. — Na és aztán? Aztán végig nevettük az egész előadást és most ennek a hosszantartó és harsogó kacagásnak az emlékével száz jó, pompás nagyszerű vicc közül egy sem jut az eszembe. így van ez, mikor az ember túlságosan bőven és gazdagon kap valamiből sokat. Ellenben egyáltalában nem szabad meglepődnünk, ha holnap vagy holnapután — pihentebb fejjel — ágyban heverve vagy utcán sétálva egyszerre nagyszerűen felkacagunk Magyar Színház. ISTENI SZIKRA. A felség — Csortos, Rubinstein — Réthey, Alexy f.Iv.