Színházi Élet, 1913. április 5–12. (2. évfolyam, 14. szám)

1913-04-05 / 14. szám

2. oldal SZINUÁZ! ÉLET most már megszűnt mint a Sze­rencse fia szerzője szerepelni, most a neve mellé hosszú időre az „Isteni szikra" szerzője kerül. Mert Drégely Gábor újra kirukkolt az uj darabjával s az uj darab legrosszabb esetben párja az előb­binek, ha ugyan siker dolgában messze felül nem múlja. Talán legokosabb volna, ha most egy csomó ötletet válogatnék ki a darabból s azokkal illusztrálnám hogy milyen mulatságos és kedves, kacagtató és vidám darab ez a komédia, mely egy művészi haj­landóságú és ambíciójú császárt gúnyol ki nem mindennapi merész­séggel. Mikor azonban hozzá akarok kezdeni az ötlet-válogatáshoz se­hogy sem megy. Elkezdek vissza­emlékezni a darab történetének lefolyására, lássuk csak. Igen tu­dom már. Az öreg történettudós­hoz megérkezik a felség levele, amelyben a látogatását jelenti be. Az öreg tudós azonban nem hisz a levélnek s attól fél, hogy mögötte egy gonosztevő rejtőzik, akinek az ő kétezer koronájára fáj a foga, melyet jutalomdíjképpen kapott. Itt elkezdtünk kacagni. — Na és aztán? Aztán végig nevettük az egész előadást és most ennek a hosszantartó és harsogó kacagás­nak az emlékével száz jó, pompás nagyszerű vicc közül egy sem jut az eszembe. így van ez, mikor az ember túlságosan bőven és gazda­gon kap valamiből sokat. Ellenben egyáltalában nem szabad megle­pődnünk, ha holnap vagy holnap­után — pihentebb fejjel — ágyban heverve vagy utcán sétálva egy­szerre nagyszerűen felkacagunk Magyar Színház. ISTENI SZIKRA. A felség — Csortos, Rubinstein — Réthey, Alexy f.Iv.

Next