Színházi Élet, 1913. szeptember 27. – október 4. (2. évfolyam, 31. szám)
1913-09-27 / 31. szám
MIM ÉLET 21. oldal udvaron. A múltkor nagy gőzben ült Guthi Soma az udvaron, a parti legnagyobb veszélyben forgott, amikor felülről, az erkélyről lekiabált egy mindenes cseléd : — Hogy megy a lap Soma? Ettől kezdve átlag minden öt percben megismétlődött a kérdés : — Hogy megy a lap, Soma? Guthi Soma azóta nem megy ki az udvarra kártyázni, a cselédleányok bosszantásáról pedig végképp leszokott. Perc és óra. Márkus Dezsőhöz a Népopera igazgatójához a napokban beállított egy borzas hajú fiatalember és korrepetitornak ajánlkozott. — Uram hallgassa meg, hogyan zongorázom ! — Nem érek rá, szabadkozik Márkus. — Uram hallgassa meg tőlem a Minuten-walzert. További biztatást nem is várva már le is ült a zongorához és vadul elkezd csapkodni. A végén diadalmasan ordít fel: — Direktor úr mit szól ehhez a Minuten-walzerhez ? — Életem legkeservesebb órája volt, sóhajt fel, méla válaszképen Márkus. A ravasz Lázár. Van egy ismert újságíró, aki két dologról nevezetes. Igen szép, tekintélyes vízfeje van, másrészt egyike a legnagyobb jegyhiénáknak. Miután pedig ismerőseit és hitelezőit állandóan szabadjegyekkel kenyerezi le, a színházaknál nem szívesen adnak neki szabadjegyet, mert tudják, hogy másnak kéri. A mi jegyhiénánk a Mozikirály főpróbája előtt jelentkezik Lázár direktornál. Hosszas könyörgés után Lázár kiállít neki egy meghívót, de nagy volt a meglepetése, amikor a blankettát elolvassa. A meghívó tudniillik így szólt : „Nagyságos Nagyfejű urnák." — Nem értem — szólt az újságíró, akit ez a címzés a fején talált. — Pedig igen egyszerű — válaszolt a ravasz Lázó. Ha én az ön nevére állítok ki meghívót, avval bizonyára bejöhet más is a főpróbára, míg egy egész nyugodt vagyok, hogy a kapus csak önt eresztheti be a főpróbára. A paksi bor. Tanai Frigyesék igen szeretik a társaságot és nincs hónap, hogy ne adjanak vacsorát barátaik tiszteletére. Ezeken a vacsorákon fölös mennyiségben fogy az alkohol is és Tanainak nem kis gondot okoz a borfélék összevásárlása. Ezen a gondon segített a múltkor Vendrey tata, aki paksi nyaralásából nem tért haza üres kezekkel, hanem néhány hektoliter paksi bort állítatott pincéjébe. Addig beszélt Tanainak a paksi borok pompás aromájáról, míg kötélnek állt és megvett Vendreitől egy hektolitert. A napokban már ezek a borok kerültek Tanaiék vacsorázó vendégei elé. Magáról a vacsoráról bővebb részleteket nem tudunk, de a vacsora után való másnapon Tanai a következő két táviratot kapta : tanay szinmuevesz vigszinhaz budapest. bocsáss meg hogy három ev utan el kellett maradnom kedves sok szorakozas nyújtó nagyrabecsuelt vendegszeretve ott— honodbol felreertest keruelni ohajtvan tudatom veled hogy elmaradasom egyeduek kizarolagos oka a paksi bor igaz hivetek imre A másik távirat ugyanezt mondta : rövidebben, de igen sajnaljuk hogy tegnap búcsúzás nelkuel utaztunk el akaratunk ellenere de eluelde ezzel a paksi boroddal csokolunk mindnyájatokat Sándor Marcsa.