Színházi Élet, 1913. október 4–11. (2. évfolyam, 32. szám)
1913-10-04 / 32. szám
II. évfolyam. 1913. október 4-től október 11-ig. 31. szám. Előfizetési árak: Budapest és vidékre SZÍNHÁZI ÉLET Hirdetések díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Eötvös utca 31. Telefon 133—91 J Egész évre 8 kor Félévre 4.70 negyedévre 2.40 . , Egyes szám ára Budapesten 20 f. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvarain 30 fill. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti színlapjával. Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Újházi Ede. ülönösen fájdalmas meglepetésben részesültünk e héten a Mester révén. Ó, nem a Mester tehet róla, ő lent üdül most Abbáziában, hogy amikor hazatér ismét nekünk adhassa lelkének virágos szépségeit. És lecsapott az érthetetlen hir, hogy Újházi Ede öreg már, holott mi fiatalnak, erősnek, szépnek tudtuk és úgy tudjuk ma is. Megjelent a hivatalos írás, amely útlevél akar lenni a tétlenség országába, hogy ne lássuk többé a Mester klasszikus művészetét, ne lássuk ragyogó tökéletességgel megrajzolt alakjait, amelyek teli vannak egy nagy szív mélységes és meleg humorával. Ám tessék szertenézni az országban : van-e egyetlen intellgens, szinházbajáró ember, aki ne tiltakoznék e kegyetlen faktum ellen. A magyar szinpadi világ sohasem lehet olyan dúsgazdag, hogy legszebb ékességét, Újházi Edét nélkülözhesse; a magyar szinpadi világnak szüksége van még a Mester nemes, csodás művészetére és a magyar közönség látni vágyja őt, látni akarja öregségtől kikezdett, kedves alakját, élvezni akarja a mosolyt elmés, derűs és indokolatlan szemében, amely pápaszemen keresztül néz a világba. Ezt a mosolyt nem szabad elrabolni Újházi Edétől, mert ez a mosoly a miénk is. És a nyugdíjazás nem a Mester magánügye, hanem közügy. Mi látni és hallani akarjuk őt, a magyar színpad legnemesebb virágát és búcsúzni nem búcsúzhatunk még tőle, amikor ő sem akar búcsúzni, mert érzi, hogy még van hivatása azokon a deszkákon, amelyeken közel ötven évig szolgálta a magyar géniuszt. Megy-e csakugyan Újházi, vagy a közvélemény felzúdulásának hatása alatt nullifikálják a nyugdíjazást, ez a kérdés izgatja most a lelkeket. Talán módját tudják ejteni annak, hogy ne távozzék még el tőlünk és ne feküdjön ránk szomorúságával az a tudat, hogy a világon minden mulandó, még a Mester fiatalsága is. Hiszen — hasztalan érvel ellenünk az a negyvenhárom színpadon eltöltött esztendő — a Mester sohasem fog megöregedni, mindig olyan lesz mint ma : igazi, derűs bohém lélek, akin nem fog az idő romboló munkája. Székely falv. ©