Színházi Élet, 1913. november 23–30. (2. évfolyam, 39. szám)
1913-11-23 / 39. szám
2. oldal SZINHÁZI ÉLET ott áll e darabon — nem szorul kommentárra és méltatásra. A „Nagyasszonyától a „Bellá "-n át a „Mária Antoniá"-ig minden írása — legyen az bár novella, dráma vagy költemény — igazi eseményt jelent irodalmi és művészi életünkben. Szomorynak abban a hódolatban és elismerésben van része mindig és mindenütt, amely méltán megillet minden igazi nagy egyéniséget. Ebben a darabban azonban igazi triumfust ül Szomory művészete, mintegy összefoglalása mindannak a qualitásnak, amely e kitűnő írót jellemzi. Ragyogóan nagyszerű színek vannak a palettáján most is. Csupa változatosság, csupa lendület. * Az első felvonás a nemzetgyűlés. Hatalmas nagy tömegek, erős és viharos indulatok, a király, aki nem akarja és nem tudja megérteni a nép, a harmadik rend követelését — a testőrök, a képviselők, a papok csupa grandiozitás, csupa izgalom és mindegyik figura csupa energia. Egy csodálatosan finoman gondolt és tökéletesen megalkotott előjáték ahhoz a nagy színjátékhoz, amelynek francia forradalom a neve. A következő kép egy csendes családi jelenet a királyi palotában, de mögötte már ott leselkednek a nagy felfordulás rémei. Ez az a scéna, amelyben Guillotin doktor szerepel. S a király, aki sejtelmetlenül gyönyörködik az ötletes és kegyetlen masinában, a következő percben már menekülni kénytelen. A jelenet elejének hangulata éles ellentétként emeli ki, hogy milyen nagy dolog az, mikor egy király menekül a saját népe elől. S a király menekülő útja nem szerencsés. Elfogják és vérpadra megy ő is, a királyné is. Mindketten hősökként halnak meg az XVI. Lajos — Gál Gyula. Mária Antonia — P. Márkus^Emilia. Alexy felvétele.