Színházi Élet, 1913. december 7–14. (2. évfolyam, 41. szám)

1913-12-07 / 41. szám

smm ÉLET a egészen a tudósok rendszeré­hez akarunk alkalmazkodni, akkor a világ történetét a következőkép­pen osztályozhatjuk : kőkorszak, bronzkorszak, vaskorszak és — vízkorszak. A vízkorszakot — mint sejteni méltóztatik — mos­tan éljük. De már, hála Istennek, végére jutot­tunk a vízkorszaknak, amelynek hanyatlását mind­össze pár kétségbeesett vízvicc jelzi. Állítsuk föl a vízkorszak sírkövét és mondjuk ki határozatilag, hogy most már elég. Miután pedig e határozat nagy szavazat­többséggel el­fogadtatott, elmondhatjuk, hogy Tanai a múltkor e szavakkal fogadta egy ifjú barátját: — Szerencse, hogy szabadúszó vagyok ! — Miért szerencse? — Azért, mert így nem fogok megfulladni, ha az eszedbe jutok. Idáig fajultak már a vízviccek, de szerencsére már bejön a tél és befagy minden idevonatkozó vicc. A javíthatatlanok azonban most a természet örök törvényeinek felhasználásával gyártják tré­fáikat. A Vígszínháznál találták ki a frappírozás­nak ezt a módját is: — Mi van a táblákkal ? — Miféle táblákkal ? nak. — Hát a jégtáblákkal, amik a fejedben van-Ezek után tényleg le kell zárni a víz-vicceket is a víz-viccelőkkel együtt. Mindössze egy leges­legutolsó rejtvénypályázatot hirdetünk itten. Meg kell fejteni a mellékelt ábrát. A megfejtők között jutalomtárgyakat sorsolunk ki , és pedig első díjul a Calvin-téri szökőkutat, második díjul Neptunnak, a vizek istenének sajátkezű aláírásá­val ellátott arcképét, harmadik díjul pedig a káposztásmegyeri vízművek igazgatói állását. Nehogy pedig bárki is igényt tarthasson a nyereménytárgyakra, ezennel itt adjuk a meg­fejtést is. A megfejtés : özönvíz. Vagy vízözön. Ahogy parancsolják. Azonban becsületszavunkra kijelentjük, hogy ez volt életünk utolsó vízvicce. A vízkorszaknak vége van, uraim és hölgyeim, borítsunk fátyolt a vízre. PALMA KAUCSUK SAROK 17. oldal

Next