Színházi Élet, 1914. január 11–18. (3. évfolyam, 2. szám)

1914-01-11 / 2. szám

SZIr­UÁZI ELET javítást kapott, amit azonnal föl is vett Dankó pénztáros úrnál. A továbbiakra nézve úgy egyez­tünk meg, hogy Felicián és menyasszonya értem jönnek és együttesen elmegyünk az aréna-úti vendéglőbe, amelynek jó borait Felicián áradozva dicsérte. Ezzel karonfogva és túláradó boldog­sággal távoztak, m­íg én szépen felkészültem vé­denceimnek eljegyzési ünnepére. Este azonban Csopaki Rózsi egyedül, kisírt szemekkel állított be hozzám. — Eltűnt. — suttogta szomorúan. — Délután beültünk a New­ York kávéházba, meguzsonnáz­tunk, elolvastuk a lapokat. Egyszer aztán Feli­cián azt mondta, hogy sürgős dolga van, át kell szaladnia a szomszédba, de mindjárt visszajön. Én vártam és vártam és vártam, de nem jött vissza. Most nyolc óra van, mit csináljunk? A helyzet tényleg kellemetlen volt. Ott állt előttem a boldog menyasszony kisírt szemekkel, mig a vőlegény nem mutatkozott a láthatáron. — Tudja mit? — szóltam Rózsihoz. — El­megyünk a vendéglőbe és megüljük az eljegy­zést. Felicián majd utánunk jön. Csopaki Rózsi sóhajtva karolt belém, só­hajtva fogyasztott el egy tokot tartármártással, sóhajtva evett meg egy fél csirkét, sóhajtva csúsztatott le egy fél üveg Pommeryt és sóhajtva csókolt meg a bőséges, finom vacsora után. Mert, édes Istenem, ki látott valaha eljegyzést csók nélkül?! Amikor éppen tizenharmadszor borul­tunk össze az aréna­ úti vendéglő intim külön­szobájában, megjelent sápadtan és lihegve Zsák Felicián, hogy elfoglalja helyét menyasszonya mellett. Nehezen oldódott meg a nyelve és kér­dezősködéseinkre mindössze ennyit válaszolt : — Pygmalion . . . Varsányi . . . Én kezdtem sejteni a szomorú­­ alót, de Rózsira való tekintettel nem bolygattam tovább a kérdést. A régi baj újra jelentkezett: Zsák Felicián menthetetlenül belebolondult Varsányi Irénbe, miután megnézte őt a Pygmalionban. Most a helyzet annyiban változott, hogy Rózsi visszatért vőlegényéhez és őt részesítette forró csókjaiban, mialatt Felicián sóhajtva evett meg egy tokot tartármártással, sóhajtva fogyasztott el egy fél csirkét, sóhajtva csúsztatott le másfél üveg Pommeryt két Ilona-vízzel és sóhajtva csó­kolta Csopaki Rózsit. A kis menyasszony többé rám se nézett, mire én sóhajtva hívtam a főpin­cért, sóhajtva fizettem ki három tokot tartár­mártással, három fél csirkét és három üveg Pommeryt két Ilona-vízzel, továbbá a tésztákat, gyümölcsöket és sajtokat. így ünnepeltük meg Zsák Felicián eljegyzését. Folytatom: 31. oldal

Next