Színházi Élet, 1914. január 11–18. (3. évfolyam, 2. szám)
1914-01-11 / 2. szám
SZIrUÁZI ELET javítást kapott, amit azonnal föl is vett Dankó pénztáros úrnál. A továbbiakra nézve úgy egyeztünk meg, hogy Felicián és menyasszonya értem jönnek és együttesen elmegyünk az aréna-úti vendéglőbe, amelynek jó borait Felicián áradozva dicsérte. Ezzel karonfogva és túláradó boldogsággal távoztak, míg én szépen felkészültem védenceimnek eljegyzési ünnepére. Este azonban Csopaki Rózsi egyedül, kisírt szemekkel állított be hozzám. — Eltűnt. — suttogta szomorúan. — Délután beültünk a New York kávéházba, meguzsonnáztunk, elolvastuk a lapokat. Egyszer aztán Felicián azt mondta, hogy sürgős dolga van, át kell szaladnia a szomszédba, de mindjárt visszajön. Én vártam és vártam és vártam, de nem jött vissza. Most nyolc óra van, mit csináljunk? A helyzet tényleg kellemetlen volt. Ott állt előttem a boldog menyasszony kisírt szemekkel, mig a vőlegény nem mutatkozott a láthatáron. — Tudja mit? — szóltam Rózsihoz. — Elmegyünk a vendéglőbe és megüljük az eljegyzést. Felicián majd utánunk jön. Csopaki Rózsi sóhajtva karolt belém, sóhajtva fogyasztott el egy tokot tartármártással, sóhajtva evett meg egy fél csirkét, sóhajtva csúsztatott le egy fél üveg Pommeryt és sóhajtva csókolt meg a bőséges, finom vacsora után. Mert, édes Istenem, ki látott valaha eljegyzést csók nélkül?! Amikor éppen tizenharmadszor borultunk össze az aréna úti vendéglő intim különszobájában, megjelent sápadtan és lihegve Zsák Felicián, hogy elfoglalja helyét menyasszonya mellett. Nehezen oldódott meg a nyelve és kérdezősködéseinkre mindössze ennyit válaszolt : — Pygmalion . . . Varsányi . . . Én kezdtem sejteni a szomorú alót, de Rózsira való tekintettel nem bolygattam tovább a kérdést. A régi baj újra jelentkezett: Zsák Felicián menthetetlenül belebolondult Varsányi Irénbe, miután megnézte őt a Pygmalionban. Most a helyzet annyiban változott, hogy Rózsi visszatért vőlegényéhez és őt részesítette forró csókjaiban, mialatt Felicián sóhajtva evett meg egy tokot tartármártással, sóhajtva fogyasztott el egy fél csirkét, sóhajtva csúsztatott le másfél üveg Pommeryt két Ilona-vízzel és sóhajtva csókolta Csopaki Rózsit. A kis menyasszony többé rám se nézett, mire én sóhajtva hívtam a főpincért, sóhajtva fizettem ki három tokot tartármártással, három fél csirkét és három üveg Pommeryt két Ilona-vízzel, továbbá a tésztákat, gyümölcsöket és sajtokat. így ünnepeltük meg Zsák Felicián eljegyzését. Folytatom: 31. oldal