Színházi Élet, 1914. június 7–14. (3. évfolyam, 23. szám)

1914-06-07 / 23. szám

I­­III. évfolyam. 1914. június 7-től június 14-ig. 23. szám. SZINHMI ÉLET Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR. Hirdetések díj­szabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Előfizetési árak : Budapest és vidékre Egész évre 8.— kor. Félévre 4.70 « Negyedévre 2.40 • Egyes szám ára : Budapesten 20 fillér. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvarain 30 fill. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Erzsébet-körút 36. Telefon 89—78. Egy primadonna-karrier története. Király­ Szinházban, címszerepet játszani, ugy­e­bár ez ma min­den primadonna-álmok neto­vábbja. A hároméves csodagyer­donnáig mekektől a szilasbalhási prima-Thália minden papnője erről ábrándozik. A Király-szinházban címsze­repet játszani , kétségtelenül karra. És százszorosan az, egy egész fiatal lányíiak, aki még a színiiskolát sem járta végig... * Augusztus tájban történt Balatonfüre­den. Esős nap volt, és a fürdőhely ven­dégei a hatalmas gyógyteremben szóra­koztak. Egyszercsak egy nagyon csinos, élénk szemű lány ült a zongorához. Ritka ügyességgel és temperamentum­mal kezdett néhány ismertebb dalt játszani. Egyszerre aztán elkezdett éne­kelni. És ekkor a halk beszélgetések mo­raja hirtelen elhalt és mindenki a zongora köré csoportosulva áhítatosan figyelte e ritka szép, meleg és csengő hangot. Ami­kor az utolsó akkordok is elhangzottak, száz meg száz ember tapsolt és a terem minden oldalából esdeklő, könyörgő han­gok hallatszottak: — Énekeljen még egy dalt. — Gyönyörű volt. .. De még néhány percet rászánhatna a mulattatásunkra. Az ünneplők és lelkesedők között ott volt Blaháné is, ott volt a tihanyi főapát, a egy előkelő fiatal munkapárti képviselő, kormánypárt elnöke dr. Dániel Ernő a feleségével és még számosan a nyara­lóhely előkelőségei közül. És ekkor már szárnyra kelt a hir: a bájos lányt Hermann Mancinak hivják és Rákosi Szidi iskolájának növendéke... És ekkor újra leült a zongorához. Beöthy László, gyönyörű sanszonját énekelte el, a két verébről, melyek egy táviródróton találkoztak. Valami melegség futotta át a sziveket, az az édes tiszta hang belopód­zott a lelkekbe és odabenn muzsikált, s sirt, nevetett és mesélt a két árva, kopott verébről, a tavaszról, napsütésről, elbe­szélgető két kopott jószágról, amelyek közül az egyik napkeletnek, a másik nap­nyugatnak repül, hogy soha az életben ne találkozzanak egymással. És ekkor egy fiatalember ült a zon­gorához és Hermann Manci énekelni és táncolni kezdett. Minden mozdulata sikkes, bájos és művészi. És mivel a fiatal mű­vésznőnek jó kedve volt, nem kérette nagyon magát és újra fellépett a pódiumra. És most következett a legnagyobb meg­lepetés: zongora kíséret mellett elkezdett fütyülni, tisztán, hangosan, érzéssel, majd pajkos vidáman. És amíg száz meg száz tenyér tapsra verődött össze, az egyik sarokban meg­hatottan, könnyes szemmel nézte lánya ünnepeltetését, az anya. Az anya, a nővér, a család, mely tudni sem akart róla, hogy a Manciből színész­nő legyen. És hiába való lett volna min­den kér­és és epedés, nem­­engedték volna a színpadra, ha haza nem jön Kamerun­ból nagybátyja, a hírneves tudós és köz­gazdász Kalmár Jenő és nem viszi ke­resztül a lány vágyának teljesítését... Nincs nagyobb öröm és boldogság mint felfedezni, új, friss kincsre bukkanni és nincs büszkébb elégtétel annál, ha látjuk, hogy reményeinkben nem csa­lódtunk.

Next