Színházi Élet, 1914. június 7–14. (3. évfolyam, 23. szám)
1914-06-07 / 23. szám
IIII. évfolyam. 1914. június 7-től június 14-ig. 23. szám. SZINHMI ÉLET Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR. Hirdetések díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Előfizetési árak : Budapest és vidékre Egész évre 8.— kor. Félévre 4.70 « Negyedévre 2.40 • Egyes szám ára : Budapesten 20 fillér. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvarain 30 fill. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Erzsébet-körút 36. Telefon 89—78. Egy primadonna-karrier története. Király Szinházban, címszerepet játszani, ugyebár ez ma minden primadonna-álmok netovábbja. A hároméves csodagyerdonnáig mekektől a szilasbalhási prima-Thália minden papnője erről ábrándozik. A Király-szinházban címszerepet játszani , kétségtelenül karra. És százszorosan az, egy egész fiatal lányíiak, aki még a színiiskolát sem járta végig... * Augusztus tájban történt Balatonfüreden. Esős nap volt, és a fürdőhely vendégei a hatalmas gyógyteremben szórakoztak. Egyszercsak egy nagyon csinos, élénk szemű lány ült a zongorához. Ritka ügyességgel és temperamentummal kezdett néhány ismertebb dalt játszani. Egyszerre aztán elkezdett énekelni. És ekkor a halk beszélgetések moraja hirtelen elhalt és mindenki a zongora köré csoportosulva áhítatosan figyelte e ritka szép, meleg és csengő hangot. Amikor az utolsó akkordok is elhangzottak, száz meg száz ember tapsolt és a terem minden oldalából esdeklő, könyörgő hangok hallatszottak: — Énekeljen még egy dalt. — Gyönyörű volt. .. De még néhány percet rászánhatna a mulattatásunkra. Az ünneplők és lelkesedők között ott volt Blaháné is, ott volt a tihanyi főapát, a egy előkelő fiatal munkapárti képviselő, kormánypárt elnöke dr. Dániel Ernő a feleségével és még számosan a nyaralóhely előkelőségei közül. És ekkor már szárnyra kelt a hir: a bájos lányt Hermann Mancinak hivják és Rákosi Szidi iskolájának növendéke... És ekkor újra leült a zongorához. Beöthy László, gyönyörű sanszonját énekelte el, a két verébről, melyek egy táviródróton találkoztak. Valami melegség futotta át a sziveket, az az édes tiszta hang belopódzott a lelkekbe és odabenn muzsikált, s sirt, nevetett és mesélt a két árva, kopott verébről, a tavaszról, napsütésről, elbeszélgető két kopott jószágról, amelyek közül az egyik napkeletnek, a másik napnyugatnak repül, hogy soha az életben ne találkozzanak egymással. És ekkor egy fiatalember ült a zongorához és Hermann Manci énekelni és táncolni kezdett. Minden mozdulata sikkes, bájos és művészi. És mivel a fiatal művésznőnek jó kedve volt, nem kérette nagyon magát és újra fellépett a pódiumra. És most következett a legnagyobb meglepetés: zongora kíséret mellett elkezdett fütyülni, tisztán, hangosan, érzéssel, majd pajkos vidáman. És amíg száz meg száz tenyér tapsra verődött össze, az egyik sarokban meghatottan, könnyes szemmel nézte lánya ünnepeltetését, az anya. Az anya, a nővér, a család, mely tudni sem akart róla, hogy a Manciből színésznő legyen. És hiába való lett volna minden kérés és epedés, nemengedték volna a színpadra, ha haza nem jön Kamerunból nagybátyja, a hírneves tudós és közgazdász Kalmár Jenő és nem viszi keresztül a lány vágyának teljesítését... Nincs nagyobb öröm és boldogság mint felfedezni, új, friss kincsre bukkanni és nincs büszkébb elégtétel annál, ha látjuk, hogy reményeinkben nem csalódtunk.