Színházi Élet, 1915. szeptember 12–19. (4. évfolyam, 2. szám)

1915-09-12 / 2. szám

2 oldal SZíniÁ/J ELET a fülemet... igen, még jobb, mint a Timár Liza . . . Gombaszögi ilyen szép még nem volt... Az Odry rabbijához mit szól ? .. . Törzskávéházamban pedig kedves, jó barátom, dr. Előre Megmondtam (közeli rokona a Kávéházy Konrádnak) diadal­ittasan orditja fülembe : — No, mit szólsz ehhez a darabhoz. Ugy­e megmondtam, hogy tuti a siker. Mindenki örül a sikernek és minden ember részt kér belőle. Eddig néhányszáz embertől hallottam már.­­ Én adtam Bródynak a tanácsot, hogy ilyen darabot írjon. Lám milyen jól beütött . . . Egy direktor, aki le­beszéli a közönséget. Meleg, szeptemberi este. A pesti utca még nyáriasan fülledt, a felöltők lekíván­koznak az emberekről és a villanyfényes körutakon meztelen női nyakak ragyog­nak. Ki gondolt más évben, ilyenkor szín­házra. Melyik szerző vagy direktor adott ilyen tájban eredeti „nagy premier"-t. Hétköznap van, meleg is van, az au­­­gusztushoz közel, de elsejétől már meg­lehetősen távol, mindenki tudja, hogy ezek a legrosszabb színházi napok. Három fertály nyolcra, — mikor a Magyar Színház elé érek — már hatal­mas tömeg öleli körül az újjáépített szín­házat. Jobbról is, balról is, kocsik robog­nak elő, a mellékutcákból széles rajokban özönlenek az emberek. A férfiak szürke tengerében, mint színes konfetti, úgy in­tegetnek kifelé az élénk női köpenyek. A pénztár felé húzódó kis­kapu felől hangos szóváltás hallatszik. A lárma egyre erősbbül, mely közé visító női hangok vegyülnek. Az emberek meghallották, hogy már alig van jegy és kétségbeesett rohamra indultak, kíméletlenül félrelökve mindenkit, akik előttük álltak . . . A helyzet kezdett már kétségbeejtő lenni. És ekkor egy magas, elegáns ur, a Törzs Jenő Odry Árpád (Konstantin nagyherceg) (Lyon rabbi) Alexy felv.

Next