Színházi Élet, 1915. szeptember 19–26. (4. évfolyam, 3. szám)

1915-09-19 / 3. szám

IV. évfolyam. 1915. szeptember 19-től szeptember 26-ig. 3. szám. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 10.— kor. Félévre 5.50 « Negyedévre 3.— « Egyes szám­ára : Budapesten 24 fillér. Vidéken és a Máv. pályaudvarain 30 fill. SZINHMI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Hirdetések díj­szabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : V.,Visegrádi­ utca 3. Telefon 13—31. A szerkesztésért felelős: INCZE SÁNDOR távollétében KORDA SÁNDOR. Mi legyen Puccinival? háború ellenségeinkké tette a világ néhány kiváló tehetségét. Annyira, hogy például nemcsak mi látunk egy elvakult franciát Anatol Francéban, hanem ő is csak bocheoknak nevezi a németeket. Zacconi pedig nem átalt olyat mondani, hogy a német, magyar és osztrák színházi publikum a legbárgyúbb közönség. Mindezek dacára nem akad köztünk, aki nagy írónak ne tartaná Francét és nagy színésznek ne tartaná Zacconit. Ha azonban tovább megyünk, a vélemények egyhangúsága már megzavarodik. Előáll a kérdés: elválaszthatjuk-e a művészt, vagy pláne alkotásait a művész nem­zetiségétől, vagy pedig kíméletlenül vessünk el mindent, ami ellenséges földön szü­letett. Az Operaháznak például kellemetlen gondot okoz, vajjon egyszerűen kompo­nistának nézze-e Puccinit, vagy tekintse-e benne az olaszt is. Az egyik vélemény táborában ezt mondják: sérti a jó érzést, ha most, amikor az olasz hitszegők golyóitól magyarok vérzenek, a magyar királyi Operában az olasz nemzet egy reprezentatív emberének a művét játsszák. A nem élő olasz zeneköltők minden műve közkincs már, azokat nem lehet nemzetiség szempontjából elbírálni. De az élők, azok nem komponisták, hanem ellenségek. Puccinit tehát nem szabad játszani. A másik vélemény hívei így beszélnek : ha a magyar állam törvényes intézke­déssel foglalta le az olasz szabadalmak értékesítési jogát, miért ne tekintenék az opera­zenét is egy találmányhoz hasonló szellemi terméknek? Ha az élő Marconi szabadalmát lefoglalta a magyar nemzet számára a magyar állam, miért ne foglalná le éppen így az élő Puccini zenéjét is ? Az élő és holt komponisták megkülönböz­tetése pedig teljességgel abszurdum. Mert eszerint a nemzetközi Puccinit nem szabad játszani, viszont Verdit, a monarkiaellenes irredenta egyik legszenvedélyesebb harco­sát igen.­­ Nem könnyű az érzések és a logika e bonyolult ellentéteiben igazságot tenni. A döntésre kétségkívül a közönség a leghivatottabb. Ha a közönség felháborodik, akkor nem szabad Puccinit játszani. De ha a közönség úgy találja, hogy a Puccini­muzsikának Salandrához vajmi kevés köze van, akkor nyugodtan helyet foglalhat a Tosca, vagy a Pillangó kisasszony az Opera műsorán. Ezennel megkérdezzük a fennebbi probléma dolgában a közönség véleményét. Kiki tegye meg a maga észrevételeit, vagy megjegyzéseit: játsszék-e az Operaház Puccinit, vagy sem. A beérkező válaszokat jövő heti számunkban kezdjük közölni.

Next