Színházi Élet, 1915. szeptember 26–október 3. (4. évfolyam, 4. szám)

1915-09-26 / 4. szám

10. oldal S­ini lAZI CSET Fedák Sárinál. — Simon Judit a filmen. — Góthék és a Vígszínház. Fedák Sári megérkezett nyári pihenése után Budapestre. A hír — mint mondani szokás — futó­tűzként terjedt el a szín­házi világban és mi siettünk felkeresni, hogy idei terveiről legelőször a „Színházi Élet" közönsége számára nyilatkozzék. Személynök­ utcai lakásán fogadott ben­nünket a primadonna — Egy kicsit szétnéztem Tót-Szerda­helyen, a birtokomon, — mesélte — vol­tam Marienbadban és voltam a Tátrában is. Most megint itthon vagyok és már dol­gozom is és pedig szezonbeli első fellé­pésemhez tanulom a szerepemet. — Ez az első fellépésem a Vígszínház Knoblauch-újdonságában fog megtörténni októberben körülbelül a hó közepén. Most már egészen biztos, hogy játszom a Víg­színházban. És pedig azért merem ezt tel­jes bizonyossággal állítani, mert a Víg­színháznál nincs szerződésem. Régi kaba­lám ugyanis, hogy csak azok a terveim válnak valóra, amelyek nincsenek írásba foglalva és kötelező névaláírással ellátva. Szerződésem volt például Bálint Dezső­vel, hogy fellépek a Royal­ Orfeumban. Nem lett belőle semmi. Szerződésem volt tavaly a Vígszínházzal, hogy eljátszom a Zsuzsi kisasszonyt és ebből sem lett semmi. Most pedig nincs szerződésem a Vígszín­házzal, mindössze annyi történt, hogy be­szélgettem Faludi Sándorral és elhatároz­tuk, hogy eljátszom az új Knoblauch-darab női főszerepét. — „Ő nagysága ruhája" a darab címe és a szerepet annyira szeretem, hogy szinte az egész darabot szóról-szóra tudom. A darab a körül fordul meg, hogy egy nagyvilági hölgy mielőtt elmenne egy es­télyre új toalettjében, végigálmodja azt a sok tragédiát, ami a remek ruha elkészü­léséig annak részeihez fűződik. Az álom első képe a smyrnai selyemszövőknél ját­szik, a másodikban a csipkéjéről álmod­ván egy hollandi csipkeverőgyárban dol­gozik és így tovább. A toalette elkészítői­nek tragédiái tíz ragyogó képen keresztül változatos alakításokra adnak alkalmat. Képzelheti, hogy milyen fejtörést okoz megkonstruálni azt a toalettet, amelyről tíz képen keresztül álmodom. — A színház igen nagy sikert vár a darabtól és magam is azt hiszem, nagyon fog sikerülni. Mindenesetre majdnem en­suite fog menni, minden hétnek legalább öt estéjén játszani fogom. Négy pompás zeneszámom is lesz a darabban, többek között lesz egy hollandi facipős táncom. — Ha a Vígszínházban végeztem, Beöthynél játszom két darabot. Az egyik Bakonyi Károly és Szirmai Albert ope­rettje, a „Grófok iskolája", amelyet hosszú évek legjobb darabjának tartok. Egysze­rűen el vagyok ettől a mulatságos, érde­kes, ötletes, kedves darabtól ragadtatva. A másik operett a Granichstätten új ope­rettje, amely Bécsben „Auf Befehl der Herzogin" címen aratott nagy sikert. Ebben egy Mária Terézia-szerepet fogok játszani. — Három nagyszerű szerepet, három biztosan sikerült darabban játszani, — ez elég szép kilátás a szezonra, nő. Ezeket monda kérdéseinkre a művész­akinek szemelláthatólag használt a nyári pihenés. Pompás színben van és alig várja már a pillanatot, mikor ismét színpadra lép. Fedák ma a magyar ope­rett-szezont jelenti. Színpadra lépése tehát országos nagy eset a színházi világban. Nemcsak az ő izgalmas várakozása érthető tehát, hanem a publikumé is széles e hazában.

Next