Színházi Élet, 1915. október 3–10. (4. évfolyam, 5. szám)
1915-10-03 / 5. szám
2. oldal két kereső extázisa . . . _ Aztán a szereplőkről beszélt és Odry Árpádot megfenyegette, hogy jó lesz vigyázni, mert az élelmes izraelita hitközség súlyos hitközségi adót fog rá kivetni. Bródy a szép beszédre, a sok tapsra és éltetésre csak annyit felelt: Isten éltesse magukat. . . És aztán a késő reggeli órákig együtt maradtak és vigan ünnepelték a Lyon Lea első jubileumát. Mire hazafelé indultak, már a Magyar Színház pénztáránál már szép kis csoport várt a délelőtti pénztárnyitásra. Korán felkeltek és türelmetlenül tolakodtak a kiskapu közelébe. Okvetlenül akartak jegyet szerezni estére. A Lyon Lea huszonhatodik előadására .. . SZINHÁZI ÉLET A Puccini-l<érdés. Megkérdeztük a közönséget, hogy játsszék-e az Operaház Puccinit, vagy sem, — s a tömegesen beérkező válaszok arról tettek tanúságot, hogy olyan kérdés vetettünk fel, amely a színházba járó embereket igen élénken foglalkoztatja. E heti számunkban a következő hozzászólásokkal zárjuk le a beérkezett válaszok közlését, hogy ezek után mi is érdemlegesen hozzászóljunk a problémához. * Igenis, játszunk Puccinit, azért, mert nem a szerzőről van szó, hanem egy közkincset képező munkáról. Ha pedig tőle operákat nem játszunk, akkor szüntessük be a vasutak járását, mert az angol ember, Stephensohn találmánya. Ne használjuk hajóinkon a drót nélküli távirót, mert viszont azt olasz ember, Marconi találta fel. Ne tartsunk mozielőadásokat, mert az is ellenségünk fiának, Edisonnak a találmánya. Igaz ugyan, hogy ez utóbbi nem közvetlenül ellenségünk, de azért a másik kettő az. Ezért tehát elvárom, hogy minél előbb legyenek műsoron a Puccini operái. Ifj. Molnár Jenő. * Természetes, hogy játsszák Puccinit. Nagyon sokszor hallottam már operáit, de soha sem elég ahhoz, hogy bármikor ha meghallgathatom örömmel ne kapnék rajta. Remélem elegen lesznek még, akik ugyanígy fognak vélekedni, minéfogva nem volna helyes a zenekedvelő publikumot annyira kedvelt darabjaitól megfosztani. Azonban nem hiszem, — hogy ha nyilvánosan fel nem vetik e kérdést — kivéve azokat a nagyon rendeseket, akik mindent látnak és mindenhez értenek, nagyon sok úgynevezett hazafit, nyugtalanított volna ez a kérdés. Én gyűlölöm az olaszokat hitszegésük miatt, de nem annyira, hogy Puccinit, aki ma már nem is annyira az övéké csak, hanem internationális, gyönyörű zenéjével, ha a háború tartamára is, nélkülözni tudjam. A hazafias rajongásban sem szabad annyira túlozni, hogy magunknak ártsunk vele. Kónya Gizella: » Régi Puccini imádó vagyok, már akkor szerettem operáit, mikor még Pesten még nem is volt olyan nagyon „divatos". Azért mégis azt mondom, ne játssza az Operaház Puccini műveit. Miért? Azért, mert most a legjobb alkalom arra, hogy mellőzzük az idegen termékeket és tágabb teret engedjünk a magyar operának. A szegény elárvult magyar operának, mely Operaházunknak mindég „mostohagyermeke" volt s amelyet fejlődésképtelennek tartottak. Adjunk teret a magyar operairodalomnak s majd meglátjuk, hogy ki fog fejlődni az, úgy mint ahogy kifejlődött a magyar operaénekesek egész sora, melyet egykor szintén kétségbevontak. Azelőtt hihetetlennek tartották azt, hogy magyar operaénekest nevelni lehessen s Operánk telve volt idegenekkel, holott egypár esztendő megmutatta, hogy a magyar faj ezen a téren is fejlődésképes ; példa rá Takács Mihály, Környei Béla, Szamosi Elza, Rózsa S. Lajos, Sándor Erzsi stb. Egy Dohnányi Ernő, Hubay Jenő, Buttykay Ákos meg fogják mutatni, mire képes a magyar zeneirodalom, éppen azért : el Puccinivel ! Dolinay Ibolya. * Igen, igen, igen ! Kérjük, sőt követeljük továbbra is a Puccini operákat ! Hiszen ezek az operák már éppen olyan közkincseink, mint akármelyik holt szerző művei. Ez a különös, csodálatos szépségű muzsika, ezek a bűbájos melódiák már hatalmukba kerítettek, már kiirthatatlanul belopták magukat agyunkba, szívünkbe. Ki is tudna ellentállni e muzsika varázsának? Ki nem nevetett és nem sirt együtt a bohémekkel ? Ki nem hallgatta lélekkel visszafojtva a Cavaradossi búcsúáriáját ? És kinek szivét nem facsarta össze, kit nem hozott extázisba a Pillangókisasszony ? Hogy mindezen gyönyörűségek szerzője véletlenül hitvány ellenségünk, az olasz nemzet szülöttje, az nem befolyásolhatja ízlésünket, az nem vonhat le semmit az operák művészi értékéből. És vajjon kinek lenne kára abból, ha az Operaház mellőzné Puccinit? Bizonyára sem Puccininek, sem az olasz nemzetnek. Hanem a M. kir. Operaház kasszájának és a közönségnek. Nekünk, akik áhitozzuk és várva várjuk a Puccini operákat. Egy rajongó.