Színházi Élet, 1915. október 31–november 7. (4. évfolyam, 9. szám)
1915-10-31 / 9. szám
25. oldal SZÍNUÁZ! ESET A Serál* lánol. Nem ritka eset, hogy két nővér egyformán fiatal. Az is megesik, hogy egyformán feltűnően csinosak. De az már igazán ritka eset, hogy két egyformán fiatal és feltűnően csinos nővér egyformán tehetséges színésznő legyen. Ez a ritka eset forog fenn Serák bácsinak, az állatkert városszerte népszerű volt igazgatójának a családjában. Serák Matilda valamivel idősebb a két leány között. Nem kell külön bemutatni. A Népoperából, ahol feltűnt, mindenki ismeri. Gyönyörű szopránja van, pompásan tud vele énekelni és a nagytehetségű fiatal énekesnőt sietve szerződtette a Népoperától az Operaház. Itt igen sokat várnak tőle és ebben a szezonban is nagyon szép feladatokat fognak rá bízni. A huga Serák Alisz, most kezdte pályafutását a Vígszínházban és máris feltűnt nagyszerű megjelenésével és kitűnő színpadi beszédével. A legkedvesebb sikere a Téli lakás című egyfelvonásos volt, amelyben egy hegyes nyelvű spanyol táncosnőt kellett játszania. A Serák Márta és Serák Alice, jelenetét nyilt színen megtapsolták és a Vígszínháznál mindenki tudja, hogy a szép Alisz igen gyakran fog még nagyobb tapsokban is részesülni. Hogy melyik lesz a nagyobb művésznő, aziránt már folyik a nemes vetélkedés közöttük. Hogy melyik csinosabb, azt erről a képről kell eldönteni. De a döntés nehéz. Mindössze annyi bizonyos a két bogárszemű, fekete lányról, hogy egyik szebb, mint a másik. Vidéken. Egy vidéki színész mesélte a New York kávéházban. A múltkor egy darabban, a direktor egy betörőt játszott. Mert a jó szerepeket mindig magának tartja a diri. Ahol enni lehet az olyan szerepeket sem adná másnak a világért se. Mondom : a direktor volt a betörő, én pedig tetten csíptem, éppen betörés közben. — Aljas gazember ! — ordítottam rá szerepem szerint. — Nem jól mondod — szólt a direktor a próbán. — Mért? — Hát hogyan mondjam. — Több tisztelettel mondd fiam, azt, hogy aljas gazember. Elvégre a direktorod vagyok.