Színházi Élet, 1916. március 26–április 2. (5. évfolyam, 13. szám)
1916-03-26 / 13. szám
MIM ÉLET oldal Felvonás közben ilyen megjegyzéseket hallani : — Milyen bajos és finom ! — Milyen vidám, ötletes. — Kedves és hangulatos . . . Egy egészen más Nádas Sándor írta ezt a darabot. Azt hittem, ha Nádas darabot ír — hát egész más lesz. Tényleg. Egy más Nádas Sándor írta ezt a darabot. Nem az a sokszor, ha igazságérzete úgy diktálja, kíméletlenségig bátor Nádas, hanem egy szelidlelkű és fölényes tréfálkozó, ki nyugodt bölcseséggel nézi a dolgokat és kedvesen mókázik. Közben-közben aztán olyan dolgokat is mondott, amelyek mélyen bevilágítanak az író lelkébe és elárulják, hogy milyen nagyon ismeri az életet és legelső sorban a pesti életet. A cselekményt néhány rövid mondatban is össze lehet foglalni. Tihanyi, a javíthatatlannak hitt bohém, egy zugligeti villából, szolid polgári környezetéből megszökteti Ilonkát. És a kisleány magához szelídíti az éjszakázó „lump" Tihanyit. Csupa érdekes alak mozog a színpadon. Elsősorban a főhős, Tihanyi (Csortos) éjszakázott, kávéházba járt, mert a kávéházban éjfelenként jó dolog csendesen elbeszélgetni és hajnalban oly jó gyalog hazamenni. Éjszakázott, de romlatlan és jó és naiv, lányka után vágyódik. Ilonka, (Varsányi) Irén) kit villamoson szöktet meg Tihanyi, a legegyszerűbb eszközökkel küzd boldogságáért. Az, aki ilyen szerepet tudott írni, sokkal több mint színpadi szerző, igazi író, művész ... Victor, a kávéházi barát (Szerémy), azt hiszik, hogy ő a rossz szelleme Tihanynak, ő a csábító „démon", pedig derék, jószívű, becsületes fiú, csak hever éppen éjszaka nem tud aludni. Aztán Ilonka édesanyja és huga, aztán a a többi érdekes alak, Gyula főpincér és boy, gazdasszony, a róndiner mind kitűnő érzékkel meglátott és a színpadra vitt alakok. Nádas Sándor a legbátrabb szerző. De Nádas Sándor nagyon okos ember és ha ő bátor volt e premier előtt az azt jelentette, hogy már akkor tudta, hogy a legparányibb oka nincs a félelemre. És jól tudta. Az Operaház egyik legkedveltebb tagja az új főrendező, t.A Mihályi Ferenc akit még szigorúsága mellett is egyformán szeretnek összes pályatársai. Büszkék rá : egy operaénekesből lett főrendező. Mihályi rá is szolgál a szeretetre. A legjobb kolléga és gazdag tapasztalatai, kitűnő gyakorlat érzéke, artisztikus ízlése szép feladatok megoldását teszik számára lehetővé. A híres Ney Dávid-asztalnál, mely emléktáblával díszítetten áll az Operakávéház egyik védett sarkában, sok szó esik mostanában Mihályi tevékenységéről. Nagyszerű fiú ez a Franci ; — mondja egy tenorista Lám milyen primitív eszközökkel csinált új, festői díszleteket a Valkürhöz. Öt krajcárba se kerültek. Ilyen ember kellett volna már régen, akkor nem volna deficit az Operában. — És az Álarcosbál ! — szólal meg egy bariton. — Mit csinált ebből a hamindent rá lehet bízni, mindet rendez. — No, azért én mégis tudok olyat amit nem tud rendezni Mihályi — veti közbe egy örök ellenkező. o A többiek dühös nehezteléssel tekintettek föl a gáncsolóra. < ' ' " ; — Ugyan mi volna ez ? — Ez itt, mi — felelte diadalmasan a ravasz ugrató és egy hosszúkás papírlapot tett le a Ney Dávid-asztal márványlapjára. Egy lejárt váltó volt. 7. Amit nem lehet rendezni. lott darabból ügyes rendezői trükkjeivel! Kitűnő ember a Franci. Mindenhez ért, MÉSZÖLY LÁSZLÓ MODERN FOTÓMŰVÉSZETI SZALONJA BUDAPEST IV. KER., BÉCSI UTCA 5. TELEFON 53-85.