Színházi Élet, 1916. április 9–16. (5. évfolyam, 15. szám)
1916-04-09 / 15. szám
V. évfolyam. 1916. április 9-től április 16-ig. 15. szám. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 10.— kor. Félévre 5.50 • Negyedévre 3.— • SZÍNHÁZI ÉLET Hirdetések diszabás szerint. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet körút 22. Telefon 34—97. A szerkesztésért felelős: INCZE SÁNDOR távollétében KORDA SÁNDOR. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Egyes számára : Budapesten és vidéken 30 fillér. Hogyan készül el egy szerep. Elmondja: Jászai Mari, z én eleven motellom, akinek se keze, se nyelve meg nem áll egész nap. Csongrádi Bugya Anna, hivatására nézve szakácsné, azt mondja: „Látom én a nagyságáék is csak úgy vannak a szerepükkel, mint mi a hússal, a mit a mészáros elibénk ad. Ő nekik is elejbéjük teszik a szerepüket, aztán annak is mindenik szinész kezében más ize lesz, mint annak a húsnak, ahány szakácsné megfőzi. Némelyik bizony ott is ízetlen marad, a másik meg elsózza, hogy a kutyának se kell." Nekem imponál ez a csongrádi Bugya Anna. Annyi bizonyos, hogy jobban félek a kritikájától, mint ő az enyémtól . . . Vajjon nem sóztam-e el ma a szerepemet ? Bugya Anna azt tartja, inkább legyen egy csipetet sótalan, akkor segíthetnek még rajta az asztalon. Igaz ez! Minden ember hoz magával egy kis „sót", egy kis „borsot" a színházba és ha a színész csak körvonalaz, vagy hivány a játéka, a közönség azt kiszínezi, önkénytelenül kiegészíti magának a sajt lelkéből, kiki a saját lelkülete szerint, de a túlhalmozott erőszakoskodó előadás tolakodó és fárasztja a nézőt. Igen, a „kunszt" abból áll, hogy túl ne fűszerezzük, amit föltálalunk. Kimérik tehát a porciónkat, kiosztják a szerepeinket. Hajh, nem mindig étvágyunk és gusztusunk szerint! Némelyik azt hiszi, hogy egy kiló vesepecsenye illette volna meg és kap egy fertály kiló csontot. Mi lecsapunk rá, mint a a prédájára saskeselyű — vagy mint Michel Angelo a márvány blokkjaira, miket műhelyébe görgettek és ő nem bírta bevárni, hogy a hordárjai kicihelődjenek, hanem kettesével kapdosta őket föl és hordta ki az ajtaja elé, hogy maga maradjon a márványdarabjával. Minden színészben van ennyi Michel Angelo! Ennyi türelmetlen mohóság, mellyel a szerepével négyszemközt akar lenni. Ennyit tudok, ennyit el is mondhatok valamennyi kollégámról. Ami azután a műhelyben megy végbe az már tiok. A saját műhelyemet azonban ismerem és beszélhetek róla. Az én érzésem, valamennyi szerepemmel való első találkozásom alkalmával az elragadtatás. Kisebb jelzőt nem találok rá. Szerelmes Jászai Mari