Színházi Élet, 1916. április 9–16. (5. évfolyam, 15. szám)

1916-04-09 / 15. szám

V. évfolyam. 1916. április 9-től április 16-ig. 15. szám. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 10.— kor. Félévre 5.50 • Negyedévre 3.— • SZÍNHÁZI ÉLET Hirdetések di­­szabás szerint. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet­ körút 22. Telefon 34—97. A szerkesztésért felelős: INCZE SÁNDOR távollétében KORDA SÁNDOR. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Egyes szám­ára : Budapesten és vidéken 30 fillér. Hogyan készül el egy szerep. Elmondja: Jászai Mari,­ z én eleven motellom, a­kinek se keze, se nyelve meg nem áll egész nap. Csongrádi Bugya Anna, hivatására nézve sza­kácsné, azt mondja: „Látom én a nagyságáék is csak úgy vannak a szere­pükkel, mint mi a hússal, a mit a mészáros elibénk ad. Ő nekik is elejbéjük teszik a szerepüket, aztán annak is mindenik szinész kezében más ize lesz, mint annak a húsnak, ahány sza­kácsné megfőzi. Né­melyik bizony ott is ízetlen marad, a másik meg elsózza, hogy a kutyának se kell." Nekem imponál ez a csongrádi Bugya Anna. Annyi bizonyos, hogy jobban félek a kritiká­jától, mint ő az e­nyém­tól . . . Vajjon nem sóztam-e el ma a sze­repemet ? Bugya Anna azt tartja, inkább le­gyen egy csipetet sóta­lan, akkor segíthetnek még rajta az asztalon. Igaz ez! Minden ember hoz magával egy kis „sót", egy kis „borsot" a színházba és ha a színész csak körvonalaz, vagy h­ivány a játéka, a közönség azt kiszínezi, önkénytelenül kiegészíti magának a saj­t lelkéből, kiki a saját lelkülete szerint, de a túlhalmozott erőszakoskodó előadás tolako­dó és fárasztja a nézőt. Igen, a „kunszt" abból áll, hogy túl ne fűszerezzük, amit föltálalunk. Kimérik tehát a porciónkat, kiosztják a szerepeinket. Hajh, nem mindig étvá­gyunk és gusztusunk szerint! Némelyik azt hiszi, hogy egy kiló vesepecsenye illette volna meg és kap egy fertály kiló csontot. Mi lecsapunk rá, mint a a prédájára saskeselyű — vagy mint Michel Angelo a márvány blokkjaira, miket műhelyébe gör­gettek és ő nem bírta bevárni, hogy a hor­dárjai kicihelődjenek, hanem kettesével kap­dosta őket föl és hordta ki az ajtaja elé, hogy maga maradjon a már­ványdarabjával. Minden színészben van ennyi Michel An­gelo! Ennyi türelmet­len mohóság, mel­lyel a szerepével négyszem­közt akar lenni. Ennyit tudok, en­­nyit el is mondhatok valamennyi kollé­gámról. Ami azután a műhelyben megy végbe az már ti­ok. A saját műhelyemet azonban ismerem és beszé­lhetek róla. Az én érzésem, valamennyi szerepem­mel való első találkozásom alkalmával az elragadtatás. Kisebb jelzőt nem találok rá. Szerelmes Jászai Mari

Next