Színházi Élet, 1916. április 9–16. (5. évfolyam, 15. szám)

1916-04-09 / 15. szám

24. oldal VIhK­AZIQCT JÁNOS VITÉZ A FILMEN. Ki hitte volna csak egy-két évvel is ezelőtt, hogy a magyar filmgyártás fel­veszi a versenyt külfölddel, sőt hogy új lehetőségeket mer majd keresni. Most amikor a külföldi filmgyártás valósággal tobzódik a detektívfilmek gyártásában, a magyar film irodalmi témákat keres. Mintha súlyos missziót akarna vállalni a magyar kultúrában. Belemarkol irodal­munk tulipántos ládájába, ki-kiválaszt ma­gának egy drágakövet, hogy a film ori­ginális nyelvén hirdesse; nézzétek mennyi szépség, mennyi ragyogás ezekben kincsekben. És nem a könnyebb felada­a­tokat keresi, hanem legnehezebbjén fogja meg a dolgot. Petőfi Sándor szindás, egyszerűségének bájában is fantasztikusan merészröptű meséje : János vitéz kerül most vászonra. A Kinoriport a Szulamitnak már or­szágosan ismert rendezője Illés Jenő mer­ték ezt a nehéz feladatot vállalni, mely hatalmas áldozatkészséget és nagy mes­terségbeli tudást igényel. Hogy Petőfi Sándor költeménye mi­csoda feladat elé állítja a rendezőt, arról beszélni sem kell, hiszen a János vitézt még azok is ismerik, akik sohasem olvas­ták. Csak emlékezzünk vissza az operett János vitéz előadásaira. (Nem is kell messzire visszaemlékeznünk, mert a Ki­rály színháznak örök műsorszáma.) A színpadi technikának ezer mesterséggé kel­lett változnia, hogy a mesemondó csa­pongó fantáziáját követhesse A Tisza­menti vidék, a Tündérek országa a Kék tó birodalma micsoda rendezői apparátust vettek igénybe. A filmrendező látszólag előnyben van a színpadival szemben, mert neki rendelkezésére áll az erdő, mező színváltoztatásra. Csakhogy ez a János vitéznél roppant kényes és nehéz feladat. Kitűnő pikturális érzék kell ennek a „szabad szinpad"-nak a megválasztásá­hoz. Adva van az egész szép Magyarország és most abból tessék kiválasztani, melyik kis folt lesz a legmegfelelőbb tónusu ehhez vagy ahhoz a jelenethez. Itt csinálju­k Tündérországot, itt a Kék tó jelenetet és így tovább. Illés Jenő fárad­hatatlansága kell hozzá és az ő kitűnő szeme, amely a tájakban felismeri a han­gulatot, hogy ez a munka tökéletesen sikerüljön. S ez a feladatnak csak az egyik nehéz oldala. Ennél sokkal súlyo­sabbak a technikai nehézségek. Amit költeményben olvasunk, vagy a színpadon a hallunk pl. hogy János vitézt egy griff­madár röpíti a Meseországba és sok más egyébb fantasztikus csoda, annak mind meg kell a vásznon elerednie, ahol eze­ket szemlélni akarjuk. És Illés Jenő át­változott technikai ezermesterré. Egy csomó olyan új ötlettel, techn­iai fogással fogja meglepni a közönséget, amivel még egy filmrendező sem kísérletezett. Hogy ezek mit fognak ered­ményezni, az a bemuta­tón fog kiderülni, amelynek a dátuma már nincs is nagyon messze. A munkálatok már ugyanis megkezdődtek s annyira előre haladtak, hogy körülbelül a jövő hónap közepetáján a sajtó előtt már be­mutatóra kerül a film. Azok a felvételek, amelyek már eddig elkészültek, fényesen sikerültek. Petőfi csapongó fantáziájának legbizarabb megnyilvánulásai is formát és testet öltöttek. A filmtechnikai problé­mákat eddig is bravúrosan oldotta meg Illés Jenő. Ha m­ár ezekhez hozzávesszük, hogy a film előadásait Kacsoh Pongrácnak a filmhez instruált zenéje fogja kisérni, nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy az operett János vitéz sikerének megismét­lődését várjuk, a film originális voltának megfelelően hatványozott mértékben.

Next