Színházi Élet, 1916. október 29–november 5. (5. évfolyam, 38. szám)
1916-10-29 / 38. szám
1 oldal asszony, mint Gilda törékeny, szerencsétlen leány, hervadó krizantémum a Pillangókisasszonya és megindítóan közvetlen mint a Bohémélet Mimije. Ez a rövid és kivonatos felsorolás állítja elénk Sándor Erzsinek ujabb nagy kvalitását: művészetekoloratur-diváknál szokatlan sokoldalúságát. Operaházunk e nagy művésznője nem válogat a szerepeiben, nem követel magának kiváltságokat, nem énekel csupán kifejezetten koloratúrás partiekat, hanem mindent, amihez hangjának színe és művészete hozzáférnek. Innen van az, hogy Sándor Erzsi ma a legnagyobb repertoirral rendelkező koloratúr-énekesnő. Ha külföldön működnék, már régóta a világotjáró művésznők sorában első helyen szerepelne neve. Sándor Erzsi azonban fanatikus lelkesedéssel köti le talentumát, művészetét az itthoni zenei kultúra javára és szinte restelkedik, amikor akadnak olyanok, akik Rómában, Ostendében aratott diadalairól tudnak. Indiszkréciót követünk el, hogy most megírjuk azt is, az idén ismét gyarapítja külföldi sikereit a legmagyarabb énekesnő. Sándor Erzsi nemrég meghívást kapott a berlini udvari opera intendaturájától és a kölni színház igazgatóságától nagyobb vendégszereplésekre és az Operaház érthető udvariassággal szabadságolta december havára a művésznőt. Nem tudjuk még, milyen szerepben fog föllépni, de annyi bizonyos, hogy művészetével, ritka énekesnői képességeivel meghódítja majd a berlini és kölni közönséget is, ahogyan meghódított bennünket, kik ünnepnapnak tekintjük azt az operaelőadást, melyen Sándor Erzsi neve disziti a szinlapot. „Farsang." — Molnár Ferenc a Vígszínházban. ik az emberek igazi jóltevői mostan ? Két igen messzi határ végén állnak. Az egyik csoport a Kruppoké, a Zeppelineké, a Mackenseneké. Nagy jóltevők: munkájuk véres, de alapos; azon dolgoznak, hogy ami most előfordult, az ne fordulhasson elő többé. És a másik csoportban ott látjuk premierfrakkosan Molnár Ferencet. Ő azon dolgozik, hogy ami most előfordult, azt egy kicsikét elfelejtsük, legalább arra a harmadfél órára, amit a Farsang előadása a nap szorongó, ideges, gyötrelmes életéből lefoglal. A kellemes és elragadó színházi este bársonyos melegével elsimogatni, elringatni a sajgó szíveket, fantáziában élő báli éjszaka muzsikájával enyhíteni a forró homlokot, a rettenet és borzalom csodáin elmeredt szemeket tarka, színes történet finom kavargására vonni pihenőül, — lehetett e valaha szebb mestersége a költőnek? Máskor — boldogabb időkben — olyan egyszerűen és könnyedén hangzott : a színházban kellemes szórakozás esik. Ma milyen fontossá és áldottá nőtt az a színházi este, amely kellemesen szórakoztatni tud! Nem lehet melegebb és szebb elismeréssel adózni Molnár Ferenc új darabjának, mint azzal, hogy el tudja felejtetni a háborút. Nem kell ennek a színdarabnak se reklám, se színlap, se egyéb, f elé