Színházi Élet, 1917. március 11–18. (6. évfolyam, 11. szám)

1917-03-11 / 11. szám

SZINHÁZI ELIT 17. oldal Részlet a „Vengerk­ó”-ból. Lein özv. Ránkiné Tűzoltó-utcai szépséges lakása. Lánya Ilina, aki titokban, szininö­vendék lett, Oroszországba készül. Vőlegé­nye, György most tudta meg, hogy Ilina már fel is lépett a színpadon, 1l jelenet Ilina és György között történik: ELSŐ KÉP KILENCEDIK JELENET. flNNfl: Szegény... Mennyit kínlódik... Sok­szor nézni se tudom. GYÖRGY: flnna? flNNfl: Mi az ? GYÖRGY: Ki az a Somlárné? flNNfl: De kíváncsi!... Különben meg­mondom: Tündér! Jótékony tündér!... (fl tü­kör előtt) Hogy tetszik az uj frizurám ? GYÖRGY: Hát uj ? flNNfí: Szép kis udvarló! Észre sem ve­szi, hogy egy hete más ? frizurát viselek... Pedagógus!...­­fl karosszékre kuporodik, a kabátja zsebéből bonbont vesz elő, szopo­gatja, a papirosokat eldobálja. György a kö­vetkezők alatt fejcsóválva szedi fel a hulla­dékot és gondosan a kályhába teszi.) flkar ! GYÖRGY: (elutasitólag) Köszönöm... flNNfl: Huh! de szigorúan néz rám... Ne nevetjen, tanár úr!... elmultam husz eszten­dős! Ne osztályozzon­­ magaviseletből, ma úgyis elég ideges vagyok. GYÖRGY: Mitől? . *NF|NNfl. ..Mindentől!... Magától! (György moz­ilalára) No!... már megint hogy néz rám azzal a komoly,­­ málé szemével... azzal a kedves meleg szemével!... (Engesz­telőleg nyújtja feléje kezét) Na... Gyuri! GYÖRGY (Nem megy oda hozzá) Nézz?, flnna. ..én tiszteletben tartom mindenki sza­bad elhatározását... flNNfl: Jaj, Gyuri, ne filozofáljon. Mondja meg egyszerűen, mi baja velem ? GYÖRGY: Hagyja egy percre a tréfát, komoly dologról akarok magával beszélni... a mi életünkről... Mondja,­­ ismeri Lász­lóffy Ilonát ? flNNfl (szünet után) Már tudja ? GYÖRGY: Feleljen! flNNfl: Ismertem, de már szakítottam vele. GYÖRGY: Hát bevallja, hogy tegnap... egy szál trikóban... Borcsa néni kétségbe van esve... Bevallja ? flNNfl (Idegesen) Be... be!... bevallom! És ha ez olyan nagy bűn, hát ne egyen meg miatta, már vége! GYÖRGY: Ilmna! Heteken át bolondította az anyját, engem... Hazudott... f­ztán egy szál trikóban,... a sok kimázolt maskara közt! Hogy nem sült ki a szeme! flN­fl: Ha épen tudni akarja, majd ki­sült!... Juj... milyen rettenetes pillanat volt! Pár taktust kellett csak énekelnem... szívem a torkomban vert... — belesültem, kinevet­tek! Le voltam tárgyalva! GYÖRGY: Iíz Isten szerelmére, flmna, mi vitte erre ? flNNfl: Nem tudom! Kellett! Kellett! GYÖRGY: Ki kényszeritette rá? flNNfl: Mindenki... és senki... Minden... és semmi... Mondja, maga még nem volt ugy, hogy egyszerre... ahogy az utcán a leckéi után sietet­t, vagy ahogy odahaza petróleum lámpa mellett magolt, — nem volt még úgy, hogy egyszerre csak őrült kedve támadt rá, hogy tomboljon? GYÖRGY: Tomboljak ? (Nagyon csodál­kozón) flN­fl: Vagy ha a sok biflázástól már ka­rikát vet a szeme, aztán kiszalad a Stefáni­ára egy csöpp friss levegőért... aztán gum­mikerekes kocsin ott ringatóznak szerelmes párok... olykor nem szorul ökölbe a keze ? GYÖRGY: Micsoda szertelenség!? Nekem meg van a magam kis világa, maga, flnna!.. Mit törődöm én a többi emberrel ? flN­fl: Hát én törődöm velük!... Miért épen én görbedjek mindennap öt-hat órát az Írógép fölött? Kopogni, kopogni, míg a tiz ujjamba beleáll a görcs!... és fáradtan LÁSZLÓ ÉS FEKETE AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB NŐI DIVATKELME ÁRUHÁZA Budapest, IV. ker., Koronaheceg­ utca 14—16. szám. (A főpostával szemben.) Cégünk saját részére lekötött különleges női divatkel­méket feltűnést keltő nagy választékban tart raktáron

Next