Színházi Élet, 1917. április 29–május 6. (6. évfolyam, 18. szám)
1917-04-29 / 18. szám
4. oldal SZÍNHÁZI ÉLET Vígszínház tájékára vetődik, meglepődve szemlélheti azokat a csatákat, amelyeket az autogrammgyüjtők vívnak a Pannónia utcai kiskapun kiszállingózó művészekkel. Különösen erős ostromnak volt kitéve Strausz Oszkár. Oly heves offenzívát intéztek ellene, amilyenekre még a fronton megfordult hadfiak sem emlékeznek. Mialatt még javában dirigált a színházban, már fekete tömeg fogta körül a kapu előtt álló két autót és a kiváló komponista nem indulhatott el addig, amíg kétszázharmincszor le nem írta a nevét albumba, névjegyre, kartonlapra, kólapapírra. A dirigálásnál is fáradságosabb munka után elroboghat Strausz, de a másik autó még ott marad. Kire várhat ez a gépkocsi? Csakis Zsazsára. Az időközben megkétszereződött tömeg tehát rendületlenül vár tovább. József, a hős kapus, aki sebesülten tért haza a harctérről, a háborúban megtanult taktikával és eréllyel rendezi a terepet: Helyet kérek! Csak egy kis helyet! Köpenyébe burkoltan egy nő jelenik meg a kapuban, felszökken az autóban, röfögés, a kocsi indul, felharsan az éljen, de a következő pillanatban már észreveszik, hogy nem Fedák ül a kocsiban. Csak Niobe egyik lánya robog el csendes kacagással, maga a nagy Niobe időközben kiosont a másik kapun és már rég a Személynök utcában jár, amikor a Pannónia utcában még mindig lesik. Zsazsa zavartalanul pihenhet az est fáradalmai után. Van is mit kipihennie. Nem csak az előadás fáradalmairól van szó, mert bizony érzi még a próbák izgalmait, erős munkáját is. Amíg a premierre, a kész előadásra került a sor, százszor és százszor kellett kipróbálni, formálni, javítani azokat a mozdulatokat, táncokat, pózokat, amelyek ma már oly természetes plaszticitással, oly maguktól érthetően hatnak. Niobe szerepe hosszú heteknek komoly mun= Fedák Sári — Niobe Vigszinház. »Márványmenyasszony« I. felv. Strelisky felv.