Színházi Élet, 1917. április 29–május 6. (6. évfolyam, 18. szám)

1917-04-29 / 18. szám

4. oldal SZÍNHÁZI ÉLET Vígszínház tájékára vetődik, megle­pődve szemlélheti azokat a csatákat, amelyeket az autogrammgyüjtők vív­nak a Pannónia­ utcai kiskapun kiszál­lingózó művészekkel. Különösen erős ostromnak volt kitéve Strausz Oszkár. Oly heves offenzívát intéztek ellene, amilyenekre még a fronton megfor­dult hadfiak sem emlékeznek. Mialatt még javában dirigált a színházban, már fekete tömeg fogta körül a kapu előtt álló két autót és a kiváló kom­­ponista nem indulhatott el addig, amíg kétszázharmincszor le nem írta a ne­vét albumba, névjegyre, kartonlapra, kólapapírra. A dirigálásnál is fárad­ságosabb munka után elroboghat Strausz, de a másik autó még ott marad. Kire várhat ez a gépkocsi? Csakis Zsazsára. Az időközben megkétszere­ződött tömeg tehát rendületlenül vár tovább. József, a hős kapus, aki sebe­sülten tért haza a harctérről, a hábo­rú­ban megtanult taktikával és erél­lyel rendezi a terepet:­­ Helyet kérek! Csak egy kis helyet! Köpenyébe burkoltan egy nő jele­nik meg a kapuban, felszökken az autóban, röfögés, a kocsi indul, fel­harsan az éljen, de a következő pil­lanatban már észreveszik, hogy nem Fedák ül a kocsiban. Csak Niobe egyik lánya robog el csendes kaca­gással, maga a nagy Niobe időközben kiosont a másik kapun és már rég a Személynök­ utcában jár, amikor a Pannónia­ utcában még mindig lesik. Zsazsa zavartalanul pihenhet az est fáradalmai után. Van is mit kipihennie. Nem csak az előadás fáradalmairól van szó, mert bizony érzi még a próbák izgalmait, erős munkáját is. A­míg a premierre, a kész előadásra került a sor, száz­szor és százszor kellett kipróbálni, formálni, javítani azokat a mozdula­tokat, táncokat, pózokat, amelyek ma már oly természetes plaszticitással, oly maguktól érthetően hatnak. Niobe sz­erepe hosszú heteknek komoly mun= Fedák Sári — Niobe Vigszinház.­­ »Márványmenyasszony« I. felv. Strelisky felv.

Next