Színházi Élet, 1917. június 24–július 1. (6. évfolyam, 26. szám)
1917-06-24 / 26. szám
32. oldal SZÍNHÁZI ÉLET séget keres, ez az ember biztos őrült, gondolja, este tizkor a kassai pályaudvaron ép arra kiváncsi, hogy mikor volt a mohácsi vész. Rajnay már egészen kétségbe volt esve. Két perc múlva indul a vonat s ő még most sem találja a kocsiját. Végre boldogan villan fel a szeme. Egy kis diákot lát a perronon, a hóna alatt könyvek. Hozzá szalad. - Fiacskám, tudod-e, hogy mikor volt a mohácsi vész? - 1526 - vágja ki büszkén a mi diákunk és ámulva néz a rohanó idegen után, aki gyorsan egy ötforintost nyomott a markába. Tényleg, még senki sem keresett öt forintot ily könnyen a mohácsi vésszel. • H. J. f. kávéházi törzsasztal ugyszólván egyetlen szórakozásfel* helye a színészvilágnak. Majdnem minden színháznak megvan a saját állandó törzkávéháza és törzsasztala. Viszont vannak bizonyos alkalmi helyek, illetve kávéházi asztalok, ahol ősi békeidők óta, különböző szinházak különböző művészei szinte természetszerűen találkoznak. A kávéházak közül a New York az, amelynek asztalai közül minden szinház képviselve van. Mintegy közös megállapodásszerűen keresik fel ezt a kávéházat a napnak minden órájában, egy kis időtöltésre, fecsegésre. Az arrivéek, a kezdők, a tehetségesek, a tehetségtelenek egyformán ide szoktak és mert itt vannak a legtöbben itt a legjobb. Vannak azután üzletek, amelyeket szintén igy ismer el «legjobbnak» a szinházi közvélemény. Ilyen üzlet az Erzsébet-körúti Rechnitz-féle férfi divatkereskedés. Hercegh Jenő, az Apolló-kabaré tagja szintén nyári turnéra készült ; első útja Rechnitz mesterhez vezetett, ahol egy tucat inget rendelt, 39-es nyakbőséggel és H. J. monogrammal. Az ingek pontos időre el is készültek, de Hercegh minden dolgát az utolsó percre halasztotta s igy az ingekért személyesen már nem ért rá elmenni. Boyt fogadott tehát, akit a H. J. monogrammu ingekkel egyetemben a pályaudvarra rendelt. Il boy megtette kötelességét, a boy ment és várt. Hercegh a 12-ik óra utolsó percében érkezett, kikapta a boy kezéből a csomagot és felugrott a vonatra, amely már indulófélben volt. Négy öt nappal Hercegh elutazása után a divatkereskedő szemrehányó és panaszos levelet kapott Herceghtől, amelyben kétségbeesve panaszkodik, hogy bármennyire megbízva is térjen vissza Pestre, 46-os nyakbőségü ingeket mégsem fog viselni s így az ingeket nem használhatja. Rechnitz szégyelte a dolgot, de hamarosan kiderült, hogy egy mulatságos tévedésről van szó. Hercegh Jenő H. J. monogrammal ellátott tucat ingét felcserélték Horváth Jenőnek, a Nemzeti színház tekintélyes nyakbőségű és kvalitású művészének ingeivel, amelyekbe ugyancsak H. J. monogrammot varrtak ; azóta persze, mind a két jeles H. J. megkapta a maga ingeit, de képzeljék el Horváth Tutyut, mikor a 39-es számú ingeket hasztalan próbálta a saját 46-os nyakára gombolni. Árdrágítás. Szezon vége lévén, ismét ellepik az igazgatói előszobákat a titkos drámaírók, mert ki tudja, hátha épen az ő darabjuk lehet a jövő szezon nagy eseménye. Az egyik színház igazgatójához egy olyan darabot vitt a titkos reménykedő, amelynek az élelmiszeruzsora ,a témája. A darab címe röviden : Árdrágítók. A második felvonás egy konyhában játszik, ahol a váratlanul megjelenő detektívek egész sereg élelmiszerdrágítót tartóztatnak le. Mikor a szerző nagy lelkendezve elmondta a darab tartalmát, kis szünetet tartott, aztán így szólt : - Biztos a siker, igazgató úr ! Tessék elfogadni a darabomat és kérek ezer korona előleget ! - A darabot nem fogadhatom el -mondta az igazgató - előleget még kevésbbé adhatok. Különben is, ekkora előleget kérni - árdrágítás! MINDEN KOTTH ÉS SZLNDHAFLE megrendelhető: a »SZÍNHÁZI ÉLET« VII., Erzsébet körút 24. kiadóhivatalában