Színházi Élet, 1917. július 21–28. (6. évfolyam, 30. szám)

1917-07-21 / 30. szám

2. oldal SZINHÁZI ÉLET tettebbnek vallja. Nos, bár a rövidlátó hazafiságnak hízeleghet ez a felfogás mégis kénytelen vagyok kételkedni benne. Mindjárt egy lényeges külömb­ség van a pesti szinházak és a német szinházak közt : nálunk a szinház szó­­rakozási és érzéki tényezői a fejlet­tebbek, a németek­­nél a szinház kul­turális és értelmi tényezői. Persze ez csak egész nagy vonalakban igaz, mert hiszen a né­met szinházi élet nagyméretű, annyi kis és nagy szin­házi üzemet zár magába, hogy ott természetesen szinház mint szóra­­­kozási hely is ren­geteget nyújt. Tagadhatatlan, hogy Budapesten olyan operett és vígjáték előadásokat lehet látni, amelyek párjukat ritkítják Ausztriában és Né­metországban egy­aránt, főleg, ha a színészek és szí­nésznők testi meg­jelenését, öltözkö­désben ügyességét, természetes moz­góképességét, szélő vagy be­­ éneklő hangjuk nyers­anya­gát nézzük. Ke­vésbbé imponálók már a pesti előadá­sok­ba magasabb énekművészetet, színpadi beszédkul­a­túráját, a finomabb Molnár Aranka toalettje »fl budai ház« II. felvonásában. Angelo rajza.

Next