Színházi Élet, 1917. július 28–augusztus 4. (6. évfolyam, 31. szám)

1917-07-28 / 31. szám

2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET fiatalsággal szemben. Mérlegeljük nyi­tott szemmel, józanul a helyzetet! Mindenekelőtt: azok, akik július­ban és augusztusban még a sarkukra állva hangoztatják, hogy »juszt is« színészekké lesznek, nem mindnyá­jan váltják is be ezt a fenyegetést. Szeptemberig, hála istennek, még sok minden történik és jó is, hogy így van, mert különben nem tudnák hova tenni a sok színésznőt. Másodszor, akik színi pályára mennek és színiiskolába irat­koznak, nem lesznek mindig színé­szekké is. Végül pedig, nem kell azért annyira haragudni, átokkal, kitagadás­sal fenyegetőzni tisztelt szülők: nem olyan borzasztó pálya az a színipálya ! Különös, hogy bizonyos előítéletek még mindig nem dőltek meg ! A mo­dern eszmék, fogalmak hódításával nem érkezett még el a magyar társa­dalom zöme arra a kulturális magas­­latra, hogy a színésznőben épp úgy a kereső, dolgozó nőt lássa, mint a hivatalnoknőben, vagy a klinikai gya­kornoknőben. Az anyák és apák a színésznő szóra mintegy reflex-kép­zetként azonnal a »tisztességesség« fogalmába ütköznek és úgy veszik észre, hogy a kettő nem fér meg jól egymással. Nagy tévedés ! Egy ha­gyományos fogalomzavarból kellene már végre alaposan kigyógyítani az embereket. Tessék jól vigyázni : a pálya, amelyen a nő megélhetését, boldogulását keresi, legyen az orvosi, hivatalnoki, vegyészi vagy művészi pálya, a pálya - ismételjük - min­dig tisztességes. Nem tisztességes vagy kevésbbé tisztességes csak az egyén lehet, fi szülőnek, jól, alaposan kell ismerni gyermekének egyéni disz­pozícióját, amely ha jó, becsületes, tisztességes, bátran engedheti akár­milyen pályára. Ellenkező esetben viszont egészen mindegy, hogy a szí­nésznői vagy a tanítónői pálya lesz-e az, amelyen a leány könnyelműség felé való hajlamainak utat enged. Tehát kérem szeretettel : a színész­női pálya éppenséggel nem tisztes­ségtelen, könnyelműségekhez tápot adó pálya. A regények, novellák Tra­viatái ne tévesszék már meg a reá­lisan gondolkodó embereket ! Uton­útfélen hangoztatják a nők szabad érvényesülésének jogát és a legkon­zervatívabb anyák és apák már oda- Tóth Imre, a Nemzeti­ Szinház ny. igazgatója leányfalui villájában. Aiexy felv.

Next