Színházi Élet, 1917. szeptember 23–30. (6. évfolyam, 39. szám)
1917-09-23 / 39. szám
24. oldal SZÍNHÁZI ÉLEI Cserebere •— Egy műsorváltozás hátteréből. — Beszélgetés a legfiatalabb magyar rendezővel. Cserebere utján, hogy címének megfeleljen, került a próbatáblára a „Cserebere", Nándor, a mult szezon Újhelyi végén színrekerült „Őfensége kalap* ja" című vígjáték termékeny szerzőjének új darabja: a Magyar Színház vezető* sége ugyanis az utolsó pillanatban kicse* rélte*berélte Biró Lajos „Hotel Imperial"* ját Újhelyi darabjával. Biró Lajos drámája meglehetősen hosszú, úgy, hogy az uj záróra*rendelettel megkötözött szín* ház csak úgy tudja színrehozni, hogy korábban kezdi az előadást. Ez azonban most, amikor még fél 7—7-kor egészen világos van, kényelmetlen és merész volna. így történt, hogy a Cserebere jó néhány héttel előbb kerül a közönség elé, mint az igazgatóság kitervezte volt. A Cserebere műfajára nézve vigjáték, éppen úgy, mint a szerző korábbi, szép sikert elért darabja, és pedig szintén sza* tirikus élű és négy felvonásos vigjáték. A darab rendezését a Magyar Színház ve* zetősége Tarnay Ernőre, a színház egyik legismertebb és legtehetségesebb tag jára bízta, akinek ez lesz az első rende* zése. A „Szinházi Élet" a héten fel* kereste a legújabb s egyszersmint tényle* gesen a legfiatalabb magyar rendezőt, ki megbízatásáról és az uj darabról a kö* vetkezőket mondotta: — Tíz év óta, amióta a Magyar Színház kötelékében állok, — hiszen itt kezd* tem és mindent ennek s színháznak kö* szönhetek — sokszor volt alkalmam ta* náccsal, ötlettel hozzájárulni egy*egy darab rendezéséhez. Ez érlelte meg Beöthy direktorban az elhatározást, hogy teljesen reám bizzon egy darabot. Csak az alkalom hiányzott. Amikor azonban Újhelyi Nándor új vígjátékát olvastam, éreztem, hogy ez az a darab, amelyiknél sokban segítségére lehetek úgy a szerzőnek, mint a színháznak. A darab ötletessége, fordulatossága, szatirikus élű szellemessége annyira tetszett, hogy magam kértem Beőthyt, engedje, hogy én rendezzem ezt a vígjátékot. — A rendezésben semmi különösebb irányelv nem vezérel, mint, hogy a darab minden rejtettebb finomságát, tendenciáját kihozzam és a színészeknek minél teljesebb és jobb kedvet csináljak munkájukhoz. — Külsőségekben igen érdekes feladat Újhelyi vígjátékát megrendezni. A négy felvonás ugyanis egy helyen játszódik, azonban mindegyik más évszakban. Az első tavaszkor, azután nyáron, őszkor és tél idején. Ezeket a változásokat ezer aprósággal és fogással akarom és hiszem érzékeltetni. Mindent megteszünk, hogy a vígjátéknak tartós és teljes sikere le*gyen. I &blTANGJEGY. A karfelvételi LgLB próbán történt a Városi Szín* OnFIH házban. Sorra jöttek a sze* pegő jelöltek a zongora elé, kevés, vagy de bizony a legtöbbnek csak éppen semmi hangja sem volt. Stefanidesz karmester csak hallgatja egy ideig, azután fejcsóválva szólal meg: Ejnye, ejnye, ezek között sem ártana ki* osztani néhány — hangjegyet! ZÉPASSZONY, Budapest JJ^J egyik legnépszerűbb szinpadi —szerzőjéről, Gábor Andorról TMttTMÍ szól ez a kis „megtörtént" apróság. Gábor Andor Szépasszonyát adták Nemzetiben és a szerző, az idei szezon* a ban először műsorra tűzött darabját sze* mélyesen is végignézte. Előadás után aztán konflisba vágta ma*gát, a Modern Színpadhoz hajtatott és megvárta feleségét, a hírnévben vele ve* tekedő Kökény Ilonát. A szép szeptemberi estén a boldog házaspár gyalog indult neki a végtelen Rákóczis útnak. Gábor Andor elmélyedve, szótlanul haladt s ez felkeltette Kökény Ilona a némaság végre érdeklődését. — Min töprengsz már megint, Bandi? — kérdezte kíváncsian. — A Szépasszonyon jár az eszem. Elgondolkodtam, hogy milyen óriási kü*lönbség van az élet és a szinpad között. — Na és mit sütöttél ki, fiacskám? — Hát figyelj csak, szivem. A való életben, ugyebár, akkor van sikere a szépasszonynak, ha fiatal, a szinpadon pedig akkor van sikere a Szépasszony* nak, ha minél idősebb, ha minél több elő* adást ért meg — SZÍNÉSZPÁLYÁRA előkészít és műkedve* lőket tanít Vágó Béla, a Magyar Színház tagja. Jelentkezni lehet VIII., Fhg. Sándor*tér 4., III. 6., d. u. 3—5*ig. ©