Színházi Élet, 1917. november 25–december 2. (6. évfolyam, 48. szám)
1917-11-25 / 48. szám
VI. évfolyam 1917 november 25-től december 24. 48. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta<m?lléklettel: Budapesten és vidéken Egész ívre . 20 - K Ft févre . . 10 — i; Negyedévre . S.— K ** ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta<m?lléklettel: Budapesten és vidéken Egész ívre . 20 - K Ft févre . . 10 — i; Negyedévre . S.— K ** számára : ftinlapesten ELfis vidéken vUfillér számára : finlapesten ELfis vidéken vUfillér SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések díjszabás szerint Szerkesztőség és kiadóhivatal ERZSÉBETKÖRÚT 24. Telefon : 34-97 Hirdetések díjszabás szerint Szerkesztőség és kiadóhivatal ERZSÉBETKÖRÚT 24. Telefon : 34-97 ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL MOLNÁR DARAB A NEMZETI SZÍNHÁZIAN Még kényes a szem a meghatottság* tól, meleg, nagyon mélyről jövő gyön* gyök peregnek végig az arcon — és a másik pillanatban már harsány nevetés, vidám mosoly tolakodik az arcunkra visszatarthatatlanul : — és újra potyognak a könyek, a kacagás könyei és bolondos vidámsággal szaladnak végig az iron... Ez az uj Molnár*darab, az arcon* Urb divat, amelyet pénteken játszottak a Nemzeti Színházban először és úgy ját* szották, hogy jobban nem is lehet. Hiába keressük a jelzőt, nem találunk jobbat ennél a kicsit furcsa meghatáro zásnál: bűbájos... Igen, bűbájos ez a darab és minden, ami benne van. Az emberek a maguk jóságával és az apró kosmiszságaikkal is — a szavak, a finomsá* gukkal és akkor is, ha rusztikusak — a színek, amelyeket egy mesteri kéz ra*kott fel a figurákra: minden, ami él és mozog és minden, ami mozdulatlan és élettelen, de azzal, hogy jelen van — vala* mi kevéssel hozzászegődik a teljességhez, a hibátlansághoz, bájosan, kedvesen és közvetlenül. Nincs itt egy mance, amelyen javítani kellene, nincs itt egy szék, amelyet előbbre kellene tolni — az utolsó srófig, a kedves divatkereskedés dobozainak vignettájáig helyén van minden, itt csak csodálkozni lehet ámuló és gyönyörködő szívvel és di* csérni minden dicsérő szavunkkal, ami csak tollunkból telik. Ez a vígjáték az igazi Molnár és ez az a darab, amely mindenkinek tetszik. Akár a jó Istenhez legközelebb, a második emeleten állva bámulja végig az egészet, akár tiszteletreméltó fehér sza*kállal valamelyik egyetemi katedrán trónol: kisdiák és tudományos akadé*miai tag, egyaránt el van ragadtatva. Egy belvárosi kedves kereskedő a fő* szereplője a darabnak: Juhász ur. Ennek a drága Juhász urnak valami hihetetlenül jó szivet és leírhatatlanul gyenge lelket adott végzetül a sors. Az üzlete nagy* szerűen megy, de Juhász ur mindenki* nek hitelez: az elszegényedett arisztok*rácia nála szerez be mindent — termesze* tesen hitelbe, mert Juhász urnak áldott jó szive van és érzi, hogy nekik, ha sze* gények is, kötelessségük a külszinre adni. Az üzlet személyzete három tagból áll. Egy öreg, előkelő segédből: ez a Fülöp ur, — egy fiatal, élelmes segédből: ez az Oszkár és egy kedves, szelid irodakisas*szonyból: ez a Paula kisasszony. A Fülöp ur előkelő, mint egy lovag, kis kecs* ke szakállt hord, zsakettet, sétabotot, keztyüt és gamassit és az Operába jár, lehetőleg a Lohengrinhez. Dehát ilyen az élet: az üzletet félnyolckor zárják — Fülöp úr mindig elkésik és noha tizenhatszor hallotta már a Lohengrint — sohasem láthatta a hattyút, amely az első felvonásban behúzza a hős csalnakát. Oszkár már a fiatalabb generációhoz tartozik, élelmes és igen használható, egyéb*ként égő szerelem van közte és Juhász úr felesége, a főnökné között. Paula kis* asszony pesti lány, ezzel talán mindent megmondtunk róla. Szorgalmas, alapjá* ban nem rossz, de unja a szomorú, sze*