Színházi Élet, 1917. december 23–30. (6. évfolyam, 52. szám)
1917-12-23 / 52. szám
30. oldal SZÍNHÁZI ÉLET eleven szobra a női hivatása szentségesnek. És ezen a küszöbön belül Törzs Jenő is elérhetetlen. A színpadon mindenkié, itt csak a feleségéé és három hangos, számos apróságáé. Tanayéknál a szülői boldogságnak aggódó gond jutott osztályrészül. Tanay Frigyes és Halmi Margit fia, a fess huszár, fronton küzdő katona. Az apa most jött haza a frontról. A család férfi tagjai a háborút járják, a nőtagjai. Halmi Margit és a kislánya a háború végét várják. A legnagyobb gond, amit a sors kieszelhet tett, a Halmi Margité, aki uráért és fiáért aggódik és a tanayikisasszonyé, aki apjáért és bátyjáért imádkozik. Tanay Frigyes most már itthon van. Adja isten, hogy végleg itthon is maradjon, adja isten, hogy a fia is mennél hamarább teljesen hazakerüljön. És akit megrendít a színházban az a nemes erő és tisztaság, amellyel Halmi Margit nagy művészete az emberi szenvedésnek hangot tud adni ,ne gondoljon egyébre, mint a két Tanay, apa és fia, katonáskodására. A Liszt Ferencs tér 22. számú ház kedves, művészi otthonát megkímélte a háború. Itt Tarnay Ernőék laknak. Tarnay Ernő, a Magyar Színház tagja és rendezője és Oláh Erzsi, a Magyar Színház tagja, kitűnő színész, fess fiú az egyik, bájos, közvetlen, szőke szépség a másik A legszebb élet áll a kettőjük fiatalsága előtt. Aki ilyen fiatalon rendezővé tudott lenni a Magyar Színházban, az még sokra fogja vinni. Minden legényember Tarnart, minden eladólány Oláh Böskét irigyelheti ezért a házasságért. Ki a legjobb ember a világon? Feltétlenül Bakó László. A legszelídebb, legkedvesebb, leggyengédebb ember, ami vég»telen szerencse, mert ha indulatos természetet adott volna neki az isten, ezzel a hatalmas testi erővel még nagy ban jókat csinálhatna másnak is, magának is. De erről szó sincs: olyan áldott jó lelkű óriás ez, mint egy falat kenyér. És mióta megtalálta a választottját, az üde MARSCHALKÓ RÓZSI, SZÉKELYHIDY FERENC • • Lóránt felt.