Színházi Élet, 1918. január 13–20. (7. évfolyam, 3. szám)
1918-01-13 / 3. szám
2. oldal SZÍNHÁZI FILET halványan emlékszik a színházi kritikáira, a cikkeire és a novelláira és sejtelme sincs róla, hogy az Inkogenito mögött, amit a Vígszínház főrendezőjének maszkja alatt el se tudna képzelni, egy brilliáns magyar újságíró s mindenesetre egyik legfinomabb tollú, legválasztékosabb hangú és páratlanul originális író rejtőzik. Ez tudniillik Jób Dániel, egy nagyszerű újságíró, egy egészen egyéni és senkihez nem hasonló és nem hasonlítható, eredeti tehetségű író. Nem is tudhatják azt itt Pesten, hogy az író, amikor szüksége volt rá, mit adott el, mit árult el s mit vesztett el, amikor a Vígszínház főrendezőjének egyébként fényes állását elfoglalta. A talentummár csalta meg, amikor cserbenhagyta a tollát, az egyetlen szerszámot a világon, amihez a szívnek is köze van. Ennek Jób Dániel most már nyolc éve, hogy egy szép napon a Vígszínház főrendezője lett és nyolc hosszú éve fájdalmasan és a hiány érzésével nélkülözzük az ő gondos és értékes írásait. Azokat a legmagasabb mértékkel bátran mérhető novellákat, amiknek egy gyűjteménye, az Ifjúkor című kötet szűkmarkú, szerény, de monumentális dokumentuma egy igazi író-művésznek. Nyolc éve, hogy nem olvashatjuk a színházi kritiká« kat, amelyeket esztendőkön át írt Jób Dániel a Magyar Hirlap tárcarovatába. A kritikának abban a sivár szegénységében, ami nálunk mintha csak most kezdene valahogy megtollasodni, ezeknek a kritikáknak az elmaradásáért a legnagyobb vétek. Újságírónak is az elsők között levő volt Jób Dániel. Emlékszem a riport«jaira, nevezetesebb akcióira, fontosabb cikkeire. Egy professzor precíz óvatosságával és megfontolásával, egy költő gazdag és pazarló könnyelműségével írt egyszerre és mindig és minden írásában volt valami Jób Dániel, valami, amit más nem tud, ami ő maga. Egy riportot írt egyszer egy méregkeverő gróf bűnperének főtárgyalásáról. Remekmű volt az egyszerű törvényszéki tudósítás. Egyszer, egyéb híjján elutazott Ischlbe és leírta az öreg Ferenc Józsefet. Láttam egynéhányszor a meghalt királyt, láttam egy sereg portréját, fotográfiáját és olvastam róla tudományos monografiákat. Jób Dániel könnyű és egyszerű hangú riportjában — egy helyütt, ahol leírta Ferenc Józsefnek a tábornoki gallér fölött vörös és kopasz tarkóját — ebben jobban benne volt az öreg császár és király, mint minden portrén, fotográfiában, essayben, monográfiában és biográfiában. A Vígszínház — úgy látszik — a nyolc év alatt megismerte főrendezőjét, legalább a megbecsülés, ahogyan az őszi vihart színre hozzák, ezt mutatja. A lehető legkitűnőbb előadásban, a lgjobb szereposztásban és a legpazarlóbb kiállítással kerül színre Jób Dániel darabja, januárban, a legjobb színházi időben. A legelső mű ̋vészek játsszák a legkisebb szerepeket is. A díszleteket a nagyszerű Falus Elek tervezi s az ő művészetének Tiszkos konkurrencia. Autogramms délelőtt a „Színházi Élet" boltjában.