Színházi Élet, 1918. február 10–17. (7. évfolyam, 7. szám)
1918-02-10 / 7. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 13. oldal énekel, mókázik és még táncol is, ami nem a legkönnyebb mesterség az ő jól ismert kerekdedsége mellett. A nagy sikerben derekasan kiveszik részüket Simon Marcsa is, aki Borcsa szerepében érvényesíti kiváló képességeit, nemkülönben Latabár komikai Árpád és Nádor Jenő. Az egyik a kedélyes Árpád bárót játssza ismert szeretetreméltóságával, a másik pedig mint a pacsirta hűséges vőlegénye nyújt ízes, magyaros alakítást. A kórus és a zenekar fegyelmezettsége Bertha István karmesteri pálcájának kiválóságát hirdeti, a rendezésben Czakó Gyula mutatta meg ismét, mit lehet csinálni tudással, stílusérzékkel egy operettből, a díszletek Márkus László színes fantáziájának gyümölcsei, Faragó Géza pedig pompás, látványos etnográfiával szolgál magyar ruhatervezéseivel. Mikor ennyi kitűnő erő és tudás egye« sül és nem kisebb ember, mint Lehár Ferenc írja a zenét, lehet-e más eredmé« nye az operettbemutatónak, mint nagy, rendkívül nagy siker? Szinte megbántás« számba menne, ha ezt külön igyekeznénk hangsúlyozni, annál is inkább, mert hi ́ szen mi nem is vagyunk erre hivatottak. A bemutatón természetesen vége- hossza sem volt az ismétléseknek és felvonások végén percekig futott fel és a alá a függöny. Különösen a második felvonás után tört ki elementáris erővel a lelkesedés és Lehár Ferenc, valamint az összes főszereplők mellett meg kellett jelennie Beöthy Lászlónak is, akit Lehár Kosáry Emmy toalettje „A pacsirta" I. fel vonásában. Angelo rajza Kosáry Emmy toalettje „A pacsirta" II. fel vonásában. Angelo rajza