Színházi Élet, 1918. március 3–10. (7. évfolyam, 10. szám)
1918-03-03 / 10. szám
40. oldal SZÍNHÁZI ÉLET BÉLA : Mint minden szép asszony férje. Okos ember nem házasodik, mert tudja, hogy neuraszténiát asszony nélkül is szerezhet masgának, ha csak az kell. Aki pedig megnősül, az megérdemli a neuraszténiát is, de az asszonyt is. AZ ASSZONY: Ejnye, de henceg. Jaj, csak szabad lennék. De megmutatnám, hogy elvenne feleségül. BÉLA : Soha, Flórika. Sokkal jobban szeretem, semhogy az oltár elé mennék magával ünnepélyesen beleegyezni abba, hogy megcsaljon. AZ ASSZONY: Hát ilyennek ismer? Mindjárt hátba ütöm, ne ! Vegye tudomásul, én még egyetlen egyszer sem csaltam meg az uramat. BÉLA : Mennyivel megnyugtatóbban hang* zanék, ha azt mondaná : Egyszer már megcsal* ta ! Mert, aki már egyszer megcsalta, az mindenesetre eggyel kevesebbszer fogja meg* csalni, mint az, aki eddig még soha nem csalta meg. AZ ASSZONY egyre haragosabb) : Hát ha önre nézve megnyugtatóbb: igenis, megcsal* tam, na ! Nem is egyszer ! Többször ! Tízszer, húszszor ! Ha parancsolja : százszor. Minden héten megcsalom ! Minden nap ! Ha paran* csolja : minden órában ! Csak ebben az egy órában nem! Azért se!... (Leül, idegesen turja a lábával a szőnyeget). BÉLA (mögéje kerül, föléje hajol): Harag* szik ? AZ ASSZONY : Hagyjon. BÉLA (megérinti mintegy ölelő mozdulattal a vállát): Komolyan haragszik? AZ ASSZONY (erőteljes vállrántással /el rázza magáról): Menjen... (Felkel átül egy másik zsöllyére.) Szamár ember. BÉLA : Ej ha !... AZ ASSZONY : Ej ha ! Igenis szamár em* ber ! Mert jött ? Hogy ezzel a nyegle, ezzel az ócska szellemeskedéssel szórakoztasson? Mért jött ? BÉLA : Semmiesetre sem azért, hogy ös* szevesszünk. Flórika. AZ ASSZONY: Én meg nem azért hivtam, hogy ugy vonuljon be ide, mint egy király... hogy mindjárt meghódított tartományának tekintsen és trónbeszédet intézzen hozzám a tartományok hűtlenkedéséről... Nem kell fö* lényeskedni, uracskám... (Rákiált) : Ul* jön le ! BÉLA (mosolyog, leül): Kérem. Köszönöm. Csak ne haragudjék ... AZ ASSZONY (felkel, izgatottan járkál): Igen !... Nem kell fölényeskedni és hencegni i... örüljön, hogy itt van. Legyen boldog, hogy egy levegőt szívhat velem, kettesben. BÉLA (felkel): De Flórika, szavamra, én oly boldogra ... AZ ASSZONY (rákiált): Üljön le! BÉLA (leül): AZ ASSZONY : Ahelyett, hogy meleg kéz* szorítással, vagy forró kézcsókkal, avagy há* fás nézéssel legalább megköszönte volna, hogy idehívtam ... BÉLA : Jaj ... Hát ez fáj ?... AZ ASSZONY (megáll, felcsattanó ham gon) : Ez is ! BÉLA (felkel): Bocsásson meg, de... AZ ASSZONY (rákiált) : Üljön le ! Most már nem kell ! Ahelyett először is öt perccel késik, — másodszor bevallja, hogy nem rohhanva jött, ahogy illett volna, hanem „megállt a kapu előtt habozni", — harmadszor engem okol az uram neuraszténiájáért, amihez éppen semmi köze sincsen, — negyedszer pedig filozofálni kezd az asszonyi hűtlenségről... Előttem, aki még soha meg nem csaltam az uramat, — előttem, aki a leghűségesebb as* szony vagyok a világon, — előttem, akinél ár* tatlanabb teremtés nem volt még soha, — előttem, akiben egy csöpp erotika, egy csipet bestialitás sincsen ! BÉLA : ön angyal, Flórika ! Angyal ! Ha megbántottam, bocsásson meg érte ... AZ ASSZONY : Ezt nem lehet megbocsá* tani ! ... Egész nap várom ... Nem tagadom ! ... Egész nap várom ... Végre egy em*ber, aki meleg szóval jön majd... egy kis lobogással... hálával... mohó örömmel... és erre szemtelen viccek !... Hát uram, ilyen vicceket az én férjem is tud faragni! ... Gya nusitások !... Ilyen gyanúsításokkal az uram felveszi magával a versenyt... Olyan cinikusan állított be, mintha nem is az első, hanem az utolsó randevúnkra jött volna ... BÉLA : Bocsásson meg ... AZ ASSZONY : Vagy ha nem igaz, ha úgy jött, mint aki az elsőre jött, vegye tudomásul, úgy fog innen kimenni, mint aki az utolsóról megy ki ! Na ! (Levágja magát a sezlongra). BÉLA (melléje ül. Kis szünet után): Beszélhetek már ? ... AZ ASSZONY (nem felel). BÉLA : Hát Flórika ... Köszönöm ... AZ ASSZONY (némán bámul maga elé). BÉLA : Nagyon köszönöm. Mert őszintén szólva: megijesztett az a tegnapi gyors győzelem ... Na igen !... Úgy gondolkodtam ... .vagy ugratás, vagy ha nem az, hát kissé olcsó diadal ! Képzelje el : az ura csak egy percre ment ki tegnap a szobából és az első kérő szóra magácska már ilyen választ adott : „Jöjjön fel négykor, az uram nem lesz itthon". AZ ASSZONY (maga elé néz): Úgy kell nekem !... BÉLA : De most, hogy verekszik, karmol és pofoz ... most... más képe van az egész dolognak. Azt hittem már minden rendben van. És ez diszgusztált... Köszönöm ... Flórika ... (Megfogja a kezét). AZ ASSZONY (nem akarja engedni). BÉLA (könyörgő hangon) . Édes Flórika ! (Hosszú csókot nyom a kezére). AZ ASSZONY : Persze ... Mert őszintén megmondtam : jöjjön. És nem kerteltem és