Színházi Élet, 1918. április 7–14. (7. évfolyam, 15. szám)
1918-04-07 / 15. szám
SZÍNHÁZI ÉLET oldal Rigó lett. Dráma négy felvonásban. Irta: Victor Hugó. Személyek: A király — Wilhelm Klitsch Rigoleto, az udvari bolond — Hermann Benkc Blanche, a leánya — Liane Haid Saint Vallier gróf — Carl lihmann A leánya — Eugenia Bernau Saltabadil — Eduard Seklcr A nővére — An ka Sandra A király élvvágyai, könnyelmű, nőbolond ember volt. Álruhában, nemesnek öltezve járta be Párist, hogy könnyü, fut' 'kalandokra tegyen szert. A királyi udvariban mindenki tudta ezt és a király példája 'báloTÜd'a fel az udvar tagjait arra, hogy pó T leányokkal és polgári családok leányaival futó viszonyokat kössenek. Rigoletto, az udvari bolond is sokat tréfálkozott a király tröatnyüvérűségén, de tudta, hogy tréfái mögött komoly valóság repegik. Valahol messze a királyi palotától egy szerény párisi utcácskában rejtőzött Blanche, Rigoletto leánya, egyetlen tincse. Rigoletto féltve őrizte a leányt, még a széltől is óvta őt.De minden óvatossága hiábavaló volt. A király megtalálta Blanchet is és sikerült belopődzlnia a fiatal, ártatlan leányka szivébe. Rigolettónak sejtelme sem volt, hogy a király duló útjaiban már az ő házához is elért, Blanche pedig — a szerelmes kis leány —— némán hallgatott atyja előtt erről az idifiről. Egy napon Saint ValHer gróff jön a király elé. A gróf' politikai bűnéért 'börtönben volt és leánya ment a királyhoz "kegyelemért könyökögni. És király megváltoztatta a halálos ítéletet! De nagy volt az ára a királyi kegyelemnek! A leány maga! És Saint Vallier gróf most ott szidalmazza az atya keserűségével az udvar szeme hallatára a királyt! Rigoletto vállalkozik rá, hogy gúnyos modoraiban majd ő fog válaszolni a gróf jajveszéklésére, de válaszára a gróf megátkozza őt. Rigolettot egy pillanatra meghökkennik az átok, de csakhamar túlteszi magát rajta. A király a nermesekkel együtt egy szép estén elhatározza, hogy elrabolja Blanchet. Épp, amikor a sötét éjszakában a leányrakásra készülnek, megy hazafelé Rigoletto. Ott látja háza előt a nemeseket, aggódva kérdi, hogy mit keresnek ott? De a nemesek kivágják magukat. Szemben Rigoletto fiá/ával van Cossi gróf háza és a nemesek at mondják Rigolettonak, hogy Cossinét akarják a királynak elrabolni, mert a csinos asszonyra a király már régóta szemet vetett. Rigoretto tudja ezt az esetet és hajlandó segíteni a munkában, de a nemesek csak úgy engedik meg neki, ha beköthetik a szemét. Rigoretto ebbe is beleegyezik és ő maga segédkezik leánya elrablásában. Másnap azonban, mikor házában keresi Blanche, kétségbeesve jön a valóság tudatára. Rigotetto azonnal a királyhoz siet és itt vissza is szerzi a leányát, azonban a szégyen és a harag elvakulttá teszi őt és megátkozza a királyt. Blanche azonban szereti a királyt és elhatározza, hogy megakadályozza Rigoletto tervét. A bolond tudja, hogy a király nagyban csapja a szelet Ankának, Saltabadil nővérének. Felbéreli tehát Saharvadilt, hogy ölje meg nővérének éjféli látogatóját. Blanche tudomást szerez erről és ő maga látogatja meg Ankát. Saltabadil teljesíti Rigoleto megbízását és ímegeÜ Anka látogatóját, Blanche!. Rigoletto kétségbeesetten borul leánya holttestére és a rettenetes kétségbeesés megzavarja a szerencsétlen udvari bolond elméjét. Verdi világhírű operájának meséje ez, amely a filmen éppen olyan gyönyörű, végig lebilincselő, akárcsak a színpadon. A kiállítása pazar, minden tekintetben kifogástalan, a legaprólékosabb részéig finoman, művésziesen kidolgozva. A darab szereplői elsőrangú bécsi művészek, akik művészetük legjavát s produkálták. A budapesti Kincsafamvállalat érdeme, hogy Verdi gyönyörű operáját a budapesti, illetve a magyar moziközönség is megismerheti. A darai első ízben a Corso-ban került bemutatóra, ahol óriási sikere volt. Nem csoda, hiszen az Operába alig jut hely, jegyet is nehezen lehet kapni — a film Rigoletto pedig teljes mértékben pótolja a színpadi operát, mert művészi tekintetben a film a legelsők közé tartozik. Az unitáriusok első vitázó drámája a ..Dis« putatio Debreciniensis comoedia válasza tini ilustrata". Irta Sztáray Mihály. Előadták 1567-ben, állítólag János Zsigmondi fejedelem rendeletéből kifolyólag.