Színházi Élet, 1918. április 7–14. (7. évfolyam, 15. szám)

1918-04-07 / 15. szám

SZÍNHÁZI ÉLET oldal Rigó lett. Dráma négy felvonásban. Irta: Victor Hugó. Személyek: A király — Wilhelm Klitsch Rigoleto, az udvari bolond — Hermann Benkc Blanche, a leánya — Lian­e Haid Saint Vallier gróf — Carl lihmann A leánya — Eugenia Bernau Saltabadil — Eduard Seklcr A nővére — An ka Sandra A király élvvágyai, könnyelmű, nőbo­lond ember volt. Álruhában, nemesnek öl­tezve járta be Párist, hogy kön­nyü, fut'­ 'kalandokra tegyen szert. A királyi udvar­iban mindenki tudta ezt és a király példá­ja 'báloTÜd­'a fel az udvar tagjait arra, hogy pó T leány­okkal és polgári családok leányai­v­al futó viszonyokat kössenek. Rigoletto, az udvari bolond is sokat tréfálkozott a király tröatnyüvérűségén, de tudta, hogy tréfái mö­gött komoly valóság rep­­egik. Valahol m­es­­sze a királyi palotától egy szerény párisi utcácskában rejtőzött Blanche, Rigoletto leánya, egyetlen tincse. Rigoletto féltve őrizte a leányt, még a széltől is óvta őt.­De minden óvatossága hiábavaló volt. A király megtalálta Blanchet is és sikerült belopődz­lnia a fiatal, ártatlan­­ leányka szivébe. Rigolet­tónak sejtelme sem volt, hogy a király du­ló útjaiban már az ő házához is el­ért, Blanche pedig — a szerelmes kis leány —— némán hallgatott atyja előtt erről az idifiről. Egy na­pon Saint ValHer gróff jön a ki­rály elé. A gróf' politikai bűnéért 'börtönben volt és leánya ment a királyhoz "kegyelemért kö­nyök­ögni. És­­­ király megváltoztatta a halálos ítéletet! De nagy volt az ára a kirá­lyi kegyelemnek! A leány maga! És Saint Vallier gróf most ott szidalmazza az atya keserűségével az udvar szeme hallatára a ki­rályt! Rigoletto vállalkozik rá, hogy gú­nyos modoraiban m­ajd ő fog válaszo­lni a gróf jajveszéklésére, de válaszára a gróf megátkozza őt. Rigolettot egy pillanatra m­­eghökkennik­ az átok, de csakhamar túlte­szi magát rajta. A király a n­erm­esekkel együtt egy szép estén elhatározza, hogy elrabolja Blanch­et. Épp, amikor a sötét éjszakában a leányrak­ásra készülnek, megy hazafelé Rigoletto. Ott látja háza elő­­t a nemeseket, aggódva kér­di, hogy mit keresnek ott? De a nemesek ki­vágják magukat. Szemben Rigoletto fiá/­á­­val van Cossi gróf háza és a nemesek a­t mondják Rigolettonak, hogy Cossinét akar­ják a királynak elrabolni, m­ert a csinos asszonyra a király már régóta szemet ve­tett. Rigoretto tudja ezt az esetet és hajlan­dó segíteni a munkában, de a nemesek csak úgy engedik meg neki, ha­­ beköthetik a sze­mét. Rigoretto ebb­e is beleegyezik és ő ma­ga segédkezik leánya elrablásában. Másnap azonb­an, mikor házában keresi Blanche­, kétségbeesve j­ön a valóság tudatára. Rigo­tetto azonnal a királyhoz siet és itt vissza is szerzi a leán­y­át, azonban a szégyen és a harag elvakulttá teszi őt és megátkozza a királyt. Blanche azonban szereti a királyt és el­határozza, hogy megakadályozza Rigoletto tervét. A bolond tudja, hogy a király nagy­ban csapja a szelet Ankának, Saltabadil nő­vérének. Felbéreli tehát Saharvadilt, hogy ölje meg nővérének éjféli látogatóját. Blan­che tudomást szerez erről és ő maga láto­gatja meg Ankát. Saltabadil teljesíti Rigo­le­to megbízását és ímegeÜ Anka látogató­ját, Blanche!. Rigoletto kétségbeesetten bo­rul leánya holttestére és a rettenetes két­ségbeesés megzavarja­­ a szerencsétlen ud­vari bolond elméjét. Verdi világhírű operájának meséje ez, amely a filmen éppen olyan gyönyörű, vé­gig lebilincselő, akárcsak a színpadon. A­­ ki­állítása pazar, minden tekintetben kifogás­talan, a legaprólékosabb részéig finoman, művésziesen kidolgozva. A darab­ szereplői elsőrangú bécsi mű­vészek, akik művészetük legjavát s produkál­ták. A budapesti Kincsa­famvállalat érde­me, hogy Verdi gyönyörű operáját a buda­pesti, illetve a magyar moziközöns­ég is megismerheti. A darai­ első ízben a Corso-ban került­­ bemutatóra, ahol óriá­si sikere volt. Nem csoda, hiszen az Operába alig jut hely, je­gyet is nehezen lehet kapni — a film­ Rigo­letto pedig teljes mértékben pótolja a szín­padi operát, mert művészi tekintetben a film a legelsők közé tartozik. Az unitáriusok első vitázó drámája a ..Dis« putatio Debreciniensis comoedia válasza tini il­ustrata". Irta Sztáray Mihály. Előadták 1567-ben, állítólag János Zsigmondi fejedelem rendeletéből kifolyólag.

Next