Színházi Élet, 1918. szeptember 15–22. (7. évfolyam, 37. szám)
1918-09-15 / 37. szám
VII. évfolyam 1918 szeptember 15-től szeptember 22-ig* 37. szám BLOPSZETÉSI ÁRAK kotta>melléklettel: Budapesten és vidéken Egész évre 40.- K Egész Félévre Negyedévre . fm 20.- K 10.- K Egy szám ára i Budapesten 1 év vidéken SZÍNHÁZI ÉLET MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések mm.sora 1 kor. 50 fill. Szerkesztőség: Erzsébetc körút 24 Telefon 34-97 Kiadóhivatal: Erzsébet körút 29 Telefon 9—<8 A Jegypénztár száma: 74-66 1,~ kor. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP Fejek a nézőtéren írta: MOLNÁR JENŐ Milyen széles skálája van a színházi közönség tetszésnyilvánításának, s hány« féle rejtelmes tényezőből sűrűsödik össze a siker vagy a kudarc? Ki tudná csalhatatlan, mathematikai pontossággal végüg elemezni, miért van az, hogy vannak színdarabok, amelyektől úgy távoznak a nézők, hogy külön-külön mindegyike igen alapos kifogásokat emel, de mikor az egyed elveszett a félig elsötétített nézők tér ölén, mikor színpad és közönség között az a bizonyos kölcsönhatáson nyugvó villamos áram hömpölygött a vonzás és taszítás törvényei szerint, — akkor sehol sem volt a különvélemény, akkor beleolvadt a többi ezer meg ezer különvéleményből kijegecesedett egysé*ges mindegy, hogy milyen — hangú» latba. Különös. Jobboldalt tőled ül a bla* zirt, a minden műélvezet raffinait isme ́rője, balról a hamvas, a lelkes, a szűz, az áhítatos hallgató. Előtted — mondjuk— egy pedáns középiskolai tanár a fele» ségével, akinek szerény külsején a be«csületes otthon levegője ömlik el, s mellettük egy friss gazdag, rengő hasán fel» aranyláncozott, durva röhejű férfi, meglehetősen hozzáillő élete párjával. És most figyeld őket. Mondjuk vígjátékot adnak elő. A blazirt féloldalt dűl sé» kén,sűrűn tapogatja gondosan elrendezett gyér hajszálait, unottan fészkelődik és olykor majdnem hátat fordítva a színpadnak, egy egészen más látványban, magában a publikumban gyönyörködik, amely olyan akkor, mintha merőn fönn» akadt szeme lenne egy láthatatlan itélő» széknek. Ezer és ezer ember, egy pillan»tással végigmérve, a figyelő szem megtestesülése. Az unatkozónak különös élvezet: zavarni ezt az összeforrott figyelmet, ezt az egységes tekintetet és elkapni belőle hacsak egy szemhunyásnyi érdeklődést is a maga szemlélődése számára. Ki választ magának egy égő szempárt, amely mereven a színpadi játékra szegződik és makacs ráfigyeléssel kitéríti irányából. Az a szempár rebben néhányat, megzavarodik, önkéntelenül kapcsolódik bele kutató szemébe. Mondanom is fölösleges a talán, ez a nézőtéri játék különneműek között folyik le. S figyeld a lelkest, a rajongót, akinek a színpadon kedvencei vannak, aki fejből tud minden színházi hírt vagy pletykát, akinek az irodalom nem más, mint a heti műsor és a művészet színészek neveinél nem több. Nézd, hogy tágulnak pupillái, mint húzódnak, rángatóznak szempillái, hogy harmonikás az orra, mily rendetlen ritmikával hullámzik a melle, hogy izeg» mozog helyén s mint készíti elő tenyereit a pecsenyés tapsra. Kritikátlannak, könnyen megvesztegethető ítéletűnek mondod, de hidd el, te is könnyelmű vagy, mikor így ítélkezel róla. Ez a lelkes és boldog egy külön típus, ez nem kezdő színházbajáró, ezt ott találod hetenként négyszer is a nézőtéren, ezt a vérmérséklete, az idegrendszere teszi azzá, ami: mindig fogékonnyá, gyorsan elragadta tóttá, lázassá, átsültté. Színésznek, szerzőnek bizonyára ez a legjobb publikum. E típus kilenctizedrésze fiatal, ábrándos lelkű lányokból, híres autogrammok szerelmeseiből verődik össze. Átlaga: a pesti