Színházi Élet, 1918. október 13–20. (7. évfolyam, 41. szám)

1918-10-13 / 41. szám

VII. évfolyam 1918 október 13-tól október 20-ig 41. szám O 1 -L naHUCMK tPfflL HLŐFIZETÉSI ÁRAK HLŐFIZETÉSI ÁRAK kottamelléklet­tel: IMtpatn t* vidéken Hilêsi írre SO.- K Fél évre . 25.- K Xerytdévre . 123. K HLŐFIZETÉSI ÁRAK kottamelléklet­tel: IMtpatn t* vidéken Hilesi írre SO.- K Fél évre . 25.- K Xerytdévre . 123» K kottamelléklet­tel: IMtpatn­t* vidéken Hilesi írre SO­- K Fél évre . 25.- K Xerytdévre . 123» K SZÍNHÁZI HÍ El Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR im 1 kor. 90 na. Iwt—i While Erzsébet-fc&rc­ M Telefon M -W im 1 kor. 90 na. Iwt—i While Erzsébet-fc&rc­ M Telefon M­­ W Triefen *—« o Triefen *—« o 74—66 74—66 on Bfy szám­ára : IMapisten és -í T/A •id­éken ,. .. Ki.ZU on Bfy szám­ára : IMapisten és -í T/A •id­éken ,. .. Ki.ZU on Bfy szám­ára : IMapisten és -í T/A •id­éken ,. .. Ki.ZU ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN fUÁUM RBOOBL KiatMta tartat Erzsébet'k&rat 29 KiatMta tartat Erzsébet'k&rat 29 AZ ARANY, MEG AZ ASSZONY Irta : KRÚDY GYULA A kis színjáték, amelynek színészeiben ugy gyönyörködtem esténkint, mint a megvigasztalódásban elmúlt szomorúság gokért és keserűségekért : a színjáték nem azzal a szándékkal készült öt eszi tendővel ezelőtt, hogy valamikor a szin* padi teherpróbát is kibirja. Volt egy na­­g­yon szép és finom folyóirat Pesten, Szá­­zadok Legendái volt a civití és már a hás­ború előtt jelent meg, amikor a mai szem­nek csodálatos papirosokon, bámulatos illusztrációkkal, elandalító finomsággal nyomtatták a jó könyveket s folyóirato­­kat. Egy középkori számot szerkesztett Virter úr, a szerkesztő és ebben a palás­­tos, aranyhímes s­zordon levegőben je­­lent meg a kis színjáték, mint kiegészí­­tője a középkori hangulatnak. Egy kis síp volt ő a messzi századok kottáiból való muzsikában ; egy sujtás a kabáton; egy hang, amely a történelmi múlt hang­­jait utánozza. Talán ezért nem bukott meg a kis színjáték, mert nem annak született. Mi­t mondjak még róla a Színházi Élet olvasóinak ? Én magam csodálkozom rajta legin­­kább, hogy elszökött a fiókomból s fel­­csapott színésznek. Valamikor kitagad­­tam volna a szökevényt ; ma ellenben meghatottan, szinte álmélkodva hallga­­tom a világgá ment gyermekem szavát. Hát ezt is tudod ? Tudsz bús és öreg lenni ? Tudsz a szivekkel játszani, te papirmaséból való kalandor ? A bősz apa megbocsát elzüllött gyermekének s büsz­­kén a keblére öleli. E boldog békesség persze soha sem jön létre Beregi Oszkár megrenditő és orgonahang módjára szárnyaló művé­­szete nélkül. A nagy művész vette izmos karjaiba az árvát s az ő lángoló lelke, izzó művészete sugárzott életet a der­­medt, félholt bolyongóba. Nem tudom eléggé megköszönni a nagy művésznek komoly és mindenképpen nagyszerű el­­határozásait a játék körül. Varázsló volt, aki holtat támasztott fel sírjából. Azóta mindig hallom királyi koronázások har­­sonáiból való hangját, ha a kis színjáték eszembe jut. Hitet és szeretetet, bizako­­dás­t és sok-sok galamb módjára röpködő tervezést köszönhetek Beregi Oszkárnak. 1918. október

Next