Színházi Élet, 1918. november 24–december 1. (7. évfolyam, 47. szám)
1918-11-24 / 47. szám
2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET szépsége, lényének acélos energiája, szonor, szép organuma, nagyszerű mimikája és beszélni tudása, ragyogó intelligenciája, vérmérsékletének szenvedélyes lendülete, — mindezek a művészi kiválóságok azzal biztatnak, hogy ideális Tilla lesz belőle. A véletlen úgy akarta, hogy Paulay Erzsinek nem jutottak nagyobb feladatai a Nemzeti idei programmjában és így Ambrus Zoltán, színháza érdekeinek sérelme nélkül, megengedhette, hogy a művésznő fölléphessen a Belvárosi Színházban. Olyan nagystilű igazgató, mint Ambrus, jól tudja, hogy a Nemzeti azzal is szolgálhatja a magyar színművészetet, ha alkalomadtán a maga feleségével elősegíti a magánszínházak művészeti törekvéseit. • Mit mondjak még? Nem tudom, mi lesz a darab sorsa, de biztosra veszem, hogy a közönség nagyszerűnek fogja találni Paulay Erzsit és Petheő*t, aki a férfi főszerepet játsza és nagyszerűnek fogja találni Bárdos Artúr igazgató rendezését. TT D CL H •H mncyze^ ttRsE/src * p t^uya 1/ ^zj/W-AÍnAisr* A Belvárosi Színház most mutatja be a második, egész estét betöltő darabot. Tavaly a „Noé bárkája" kezdte meg a színház új rendszerét, most a „Tilla" folytatja. És tudjuk, hogy dr. Bárdos Artúr fiókjában máris egész sor kitűnő magyar darab várja a bemutatást, közöttük majd a legelsősorban Hajó Sándor darabja: „Az ötvenéves férfi." Ezalatt a Belvárosi Színház eddigi tarka műsora az Andrássysuti Modern Színpadra átköltözve avatja fel azt a helyiséget az uj intim szinházzá. Az üzem örvendetesen megnövekedett, Bárdos csatlakozott az Unió és Faludiék sorába, mint több szinházas igazgató. A Tilla a Belvárosi Színháznak kétségtelen nagy sikert hoz. Siker már az író nevének presztízse. Herczeg Ferenc, a magyar színműírás egyik legelőkelőbb munkása, már akkor ott szerepelt a Belváros finom kis színházának szinlapján, mikor egyfelvonásosok és magánszámok műsorával megnyitották. Az elegáns színháznak, mint notabilitás, tartozik házi szerzői közé. Hogy ezt az uj darabját is ideadta, Bárdosnak külön irodalmi sikere. De ezen a presztizssikeren túl is elég sikert jelent maga a darab. A „Tilla" nagyon érdekes szinpadi alkotás. Hangja, beosztása, miliője, levegője merőben eredeti és érdekfeszítő. Ezt a darabot egy tehetséges, friss, fiatal író írta, egy tapasztalatokban gazdag író minden tudásával és ízlésével. Csak a Herczeg kényes ízlése olyan megbizható, hogy hibátlanul uralkodjék egy olyan történet szélsőségein, amelyben apacs,emlék, alkoholsmámor és gyilkosság egyaránt előfordul. De lássuk részletesen a darabot. Tilla grófnő megelégelte a Tihanyi báró szerelmét. Elküldi megszokott és szolgálatkész barátnőjét Tihanyihoz a leveleiért. De a báró nem adja ide a leveleket, ő maga hozza el őket. Megjelenik a grófnőnél, minden különösebb érzelgés nélkül elbúcsúznak. Mint ahogy Tilla másfelé kezd lekötve lenni, már Tihanyi is vőlegény. Szép csendesen vége köztük mindennek. A bucsúbeszélgetés közben levelet hoznak Tillának, ő Tihanyival bontatja fel. A báró egy furcsa kést vesz elő a zsebéből. Elmondja Tilla kérdésére, hogy egy törvényszéki tárgyaláson vette Párisban. Ezzel a késsel már embert öltek. Apacs,história. A V -s rendkivüli hatást gyakorol az erős fantáziájú grófnőre. Elkéri Tihanyitól. A levelet nem közönyös ember küldte. Bellár küldte, a grófnő uj szerelme. Fs míg Tilla kéjes izgalommal kezdi olvasni, lemegy a függöny. Az első knnek vége. A második kép a tengerparton történik. A előkelő tengerparti hely legérdekesebb embere Belizár. Furcsa ember, nem tudni, honnan jött, nem tudni, miféle, ötszáz milliója van, ami hetvennyolc éves felesége halála után maradt rá. Az asszony kiderítetlen módon halt meg, csak annyit tudni, hogy Montenegróban laktak, az asszonyt egy auto;