Színházi Élet, 1918. december 8–15. (7. évfolyam, 49. szám)
1918-12-08 / 49. szám
2. oldal , SZÍNHÁZI ÉLET és áldozatkészséggel mind a három műfajra berendezkedett. Szervezett magának zenekart, amely operát és finom operettet egyaránt eljátszik, szervezett egy teljes opera*előadó gárdát, vígjátéki és drámai személyzetet és teljes operett*társu* latot. Ilyen gazdag lehetőségei Európában egy színháznak sincsenek. A színház első bemutatóján már mind a három műfaj szerepel. Sőt a legfontosabb és legelőkelőbb műfaj, az opera, annyira szerepel, hogy az új színház sok mondanivalója el sem fér egy estén. Az első bemutató tulajdonképpen két es* tén fog lefolyni. Egyik este szinre kerül Szomory Dezső vigjátékán és Drégely* Harsányi Reinitz operettjén kivül egy Paradishe-opera, a másik estén a Szo* mory*darab, az operett és egy Haydn* opera. Ezt azért csinálja Vámos, mert részint nem akar lemondani arról a dicső* ségről, hogy a megnyitáskor a két sze*replős francia operában együtt játszassa Svärdström Valborgot és Medgyaszay Vilmát, részint pedig fel akarja vonul* tatni a sok szereplőjű Haydn*operában egész opera-előadó személyzetét. A francia opera címe: „Le passant". (A vándor.) Szövegét nem kisebb ember írta, mint Coppée Ferenc. A darab eredetileg dramolettnek készült és zene nem is volt hozzá. Párisban Bernhardt Sarah játszotta. Arról szól a darab, hogy Sylvia, a híres kurtizán, aki már beleunt ragyogó és zajos életébe, éppen nagy társa ságot lát magánál, de unja őket és ki megy a kertjébe. Egy fiatal vándort hoz arra a sors. Zanetto, az ifjú, kedves és naiv. Sylvia megszereti. De erőt vesz magán, — neki nem jár egy tiszta szerelem boldogsága. Visszamegy a társaságához, a vándor pedig megy tovább. Ezt a kis színművet egy ünnepi előadás keretében nálunk is játszották. Akkor Sylviát Jászai Mari, Zanettót Márkus Emilia alakította. A darab annyira megtetszett Paradilhenak, a nálunk kevéssé ismert, de külföldön annál híresebb zeneköltőnek, hogy operát írt belőle. A párisi Opéra Comique mutatta be 1874-ben nagy sikerrel. Még abban az évben játszották a bécsi An der Wien*szinházban és játszotta a budapesti Operaház is. Később elfelejtették a bá*jos, értékes operát, csak színésziskolák használták nagy előszeretettel arra, hogy kitűnő két szerepeiben növendékeiket felléptessék. Nem érdektelen, hogy Medgyaszay Vilma, mikor a vígszinházi színésziskolát elvégezte, ebben a darabban vizsgázott. Mind a két szerepet egyformán tudta. A Sylviában lépett fel. Most nem ezt énekli, hanem Zanettót. Ez lesz a nagy művésznő első operai fellépése. A másik szerepet a szinház állandó vendégére, Svirdström Valborgra osztotta Vámos igazgató. Olyan szerep* osztás ez, amilyet kevés nagy szinház se engedhet meg magának. Nagy passzió lehetett két ilyen szereplőt rendezni dr. Hevesi Sándornak és nagy passzió lesz dirigálni őket Nádor Mihálynak. Az operát, hogy ezt is el ne felejtsük, Kosztolányi Dezső és Kulinyi Ernő fordították ma* gyarra. Ezt az operát fogja a Medgyaszayszinház felváltva játszani Haydn speziale" (A patikus) című operájával. „Lo A Haydn*opera éppen most százötven esz*tendős: 1768-ban játszották először Bécs* ben egy előkelő főúri ünnepségen, melyre Haydn komponálta. Bűbájos kis opera. Színhelye egy patika, amelyben a kapzsi vén Sempronio árgus módjára őrzi gyám* leányát, a szép Grillettát. El is venné feleségül, de két versenytársa van. Egyik Mengone, a félénk praktikáns, másik Vol* pino, a gazdag fiatal arszlán. Mint már szokás, végül a szerelmesek, vagyis Grilletta és Mengone, egymáséi lesznek. Ad* SVÄRDSTRÖM VALBORG a Med2vaszavs.Színház tagja, kislányával