Színházi Élet, 1918. december 29–1919. január 5. (7. évfolyam, 52. szám)
1918-12-29 / 52. szám
VII. évfolyam 1918 december 29-től 1919 január 5-ig 52. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta-melléklettel Budapesten és vidéken Bf ész (m . 30. K P elérre . TS.- K Negyedirre . 12.58 K Egy szám ha Budapesten és Ortvidéken . K i.ZU Slimiti ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések mm.sora 1 kor. 50 fUL Szerkesztőség: Erzsébet körút M Telefon 34-97 Kiadóhivatal Erzsébet körút 29 Telefon 9—4S A Jegypénztár száma: 74—66 CZUKRÁSZAZ Akarattal irom cézével, kérem Szerkesztő úr, azért mert ugy van ez énben, nem abból a jó kis életkorból, abból amit a vidéken szolgáltam mint főgymn. tanuló. Czukrászda. Czukrászat. Cézével volt. Nem olyan jó izü ez igy mint volt az a cukrászsütemény? Ugye? nyes és kéjes sárga krémes. Mint az a ké* meg mint az a szelid kegyes diószelet meg mint az az angyali vajaspogácsa meg mint az a su* lyos, nedves, sötét puncstorta, az az iz* gató? Jaj vidéki czukrászda de édes ked* ves vagy te, de honett tiszta ünnepélyes vagy, a boldogság lejárt ábrándját rendi* ted vissza szivemen. Nem Szerkesztö ur, nem kell azt hinni hogy én valami finom uri fiu voltam és a czukrászdák elmúlt szép délutánjaihoz törvényes bánatosság sóhajtoztat engemet vissza. Nem. Szerencsém volt a szegénysorsu tanulók tartozni, azok közé kik mikor felnőnek közé és összeszámolják hány etrek meg diák korukban czukrászsüteményt hát nem kell a cipőjöket lehúzni. Hanem az ilyen fiuk sóvár sétákat tesznek a járdán a czukrászat előtt, megállanak a kirakat üvegje mellett, alaposan megmustrálják a kitett friss tésztákat és aztán belesnek az ajtón és megnézik azokat a finom népeket,akik bent ülnek, a gazdag családokból való fiukat, meg az idehaza tekergő jogászokat meg az uri lányokat és megállapítják hogy azok mit rendeltek és fülelik hogy azok hogy nevetgetnek odabent a kicsi ripsz pamlagokon meg az arany székeken és odabent az az ódon nagy óra a pulton véletlenül elzengi magát, azt is kihallani. S az ember, már mint a szegénysorsu gimnáziumi tanuló, elszégyelli magát onnét az ajtó elől mert onnan belülről ki néztek rossz szemmel. És aztán az ember avval a tanulatlan fiatal szivével tanul hamar egy kis fájdalmat. Fáj hogy azoknak olyan jó módjuk van, hogy egy délután huszonöt harminc krajcárt is elkölthetnek. öt krajcár egy tészta! S némelyik nem is tempózik vele avval a kis sárga késsel, csak kitátja a száját oszt bekapja az egész öt vasat és előkelően leveri utánna a térgyit mert leesett a cukorpor a süteményről mikor ugy be* kapta. Az embernek a szive megkesere*lik olyanformán mint hogyha csukamájolajat csepegtetnének egy darab mézes* kalácsra. Irigységet kóstol az ember, ami kérem egy huzó meleges érzés, azután meg bánatot, de oly csodálatos bánatot kérem, minthogyha estefele lenne s na* gyon szép ragyogó ringlispilek járnának köröskörül titkos zenéléssel. Az ember málé módra mereng azon, hogy az ember szegénysorsa s azok odabent gazda* gok. Azok, azok akik bent vannak a czuk* rászdában, azok valami finomabb és ér* dekesebb teremtések, gyengédebbek és valami becsesebb példányok, igen, azok* ért biztos az angyalok közbenjártak, hogy azoknak itt a földön rögtön szép és bol* dog az életök. Az ember tisztelettel mereng és valami nagyon de nagyon finomat képzel az ő nevükről és lelkületökről. Az* után a szegénysorsu fiuk megint odaálla*nak kérem a kis kirakat elé s szakértően és szemtelen hangosan tárgyalnak, hogy hát: — Én abból a mandulásból vennék. — Én nem adok egy krémest azér az egész tál mandulásér becsületemre.