Színházi Élet, 1919. február 9–16. (8. évfolyam, 6. szám)

1919-02-09 / 6. szám

MW < VI ÉLFT 39. oldal A­ szinműirodalom alakjai közül feleségül riasztanám azt, aki Coppée „Le passant" (A vándor) címü operájában egykor Sylviát alaki­­totta s ma ugyanebben a színműben Zanettót énekli. S^azért választanám őt, mert nevéhez s­ Tig megörökített színmű emléke fűződik. X. Béla, Budapest, Szervita»tér 4. Bármilyen darab hősét választanám férjemül, jn azt Beregi alakítaná. Hogy miért? Mert az ő alakításai mindig hatással vannak az em­« tí­r idegeire. Hamburger Irén, Budapest, Lujza»­­te« 38, III., 62. **• Mindezt gondolkodás nélkül „Várkonyi Mih­ályt" választanám férjül, mert­ ő a legszebb • -.-fi a világon. Mély tisztelettel Ganzer Mai •rinko, Budapest én csakis Gróf Rinaldót választanám, mert al­ább a börtön romlott levegőjében szenved ített volna évek hosszú során, semhogy szerelm s­éről lemondjon. Mindig ilyen ideálról álm üodtam, kinek ilyen határtalan szerelme és üres vasakarata van. Egyszóval imádom mint •dk­ O tulajdonságát. F. Piroska, Csepel. •** Férjemül a „Hóvirág"-ból Van Rhynt vá* i.»ztianám. Egy férfi, aki igy szeret és mégis tud mondani az imádottjáról, az az életben ,s megállja a helyét. Mert nincs nagyobb hős­siesség, minrt a lemondás. Gulyás Rózsika,­­Idapest szeretném, ha a „Pillangó főhadnagy" Csol» n Manója volna a férjem, önérte áttérnék izraelita vallásra. Akkor azután elénekeln­­ém neki, hogy „Manó, ön a legszebb pesti .„id­ó". St. Tery, Budapest. ••• Én csakis Gróf Rinaldót választanám fér»­­mül, ha lehetne, mert az én szememben ő a l agtökéletesebb férfi: szép megjelenésű, bátor» szívű, erős akaratú, hatalmas és mégis oly kedves és gyöngéd is tud lenni ahhoz, akit >gy végtelenül szeret. És főleg azért, mert ilyan romantikus módon rabolta el az as­s­­zonyt, akit szeretett. Ha engem rabolt volna .,­ Rinaldo.(nem egy másik, hanem ő), soha n­em kívánkoztam volna el erős karjaiból. — L Trudy, Budapest. imádom a „Stambul rózsája" Flóriánját, Khása Aladárt, jó humoráért és áldozatkész» 'síéért. S. D. Dunaszerdahely. «*• . ?érjül a „Bob herceg"»et választanám. Ne áitfyjék, hogy önző vagyok és azért szerettem, ifflrt herceg Nem! Őt azért szerettem, mert tjpes szerelméért egy országról lemondani, sőt mi több: letagadja királyi mivoltát. Ha Sob herceg nem venne el, megelégednék azok jósával, dr. Erdélyi Gézával. (De nincs ilyen •j­ er«ne&ém.) Kovács lika, Bpest. Murányi»u. , ÜL, 28. Ha körülnézek a »zinmairodalom női alak» jai között, legszívesebben a , Mágnás Miska" Rolla grófnőjét venném feleségül, ha lehetne. Hogy miért, arra is könnyű megadni a fele­­letet: mert Rolla, mint demokratikus érzelmű nő, nem törődve származásával és ranggal szülei akarata ellenére is avval ,megy, akit igazán szeret. Kaufmann József, Budapest, VII., Rákóczi»út 60., II. 38/a. ««* Hogy kit választanék férjemül? „Árva László király" Matykóját, vagy pedig , Majd a Vica" Paddikáját (ifj. Pulitzer Árpád) Annál is inkább, mert e kettőt egy kreálja, a drága kis Uray Tivadar. Kispesti Aranka, Kispest. Jaj, jaj, kedves Szerkesztő Ur, ki ne hagy­­jon engem! Lihegőn sietek, hogy elm­ondhas­­sam én is, kit akarok én s miért akarom éppen őt. Különösnek találja majd, de meg fogja érteni, hogy miért választanám én a „Fából faragott királyfi"-ból a Fabábut. Kérem szé­­pen, először azért, — nem! nem: először, nem éppen „először azért", hanem azért először, hogy annak a vén Bradának hízelegjek mert elsősorban kitűnő táncost szeretnék férjemül, másodsorban, de legfőképpen azért, mert enge­­delmes portéka, ahova teszik, ott marad. S így, ha a jelenléte esetleg netalántánt alkall­matlan, ami egy szép asszony életében kön­­­nyen előfordulhat, egyszerűen kitehetem, mondjuk, a spejzba. Morvai Baby, Budapest., Baross»u. Én csakis azon esetben fogok nősülni, ha a szép Sa&kiát feleségül vehetem. De csak h« Péchy Erzsike kreálja. Valaki. Mindig szerény voltam s mégis örökkön csa­­lódtam, mert kacéroké ez a mai világ. Az én boldogságomat is elkapta a világháború tom­­boló vihara; sodorta»sodorta. messze idegen tenger partjára s alig hogy szédült egy orosz lány karjába. kikötött, bele» Mind mész» szebbre vitte a hömpölygő ár és én hiába vártam vissza már . . . Mikor már feledtem s újra szerettem ... ismét beborult az ég fe­­lettem, végighullámzott a spanyol járvány s ez ifjú is áldozata lett. Kire várjak? Kit vá­­lasszak? Csak 18 éves vagyok s életem máris egy bus regény; ha van ifjú, ki e regényből színmüvet ir, hol a hős a darabban feltalál engemet ha befejezte, siesssen s kérje meg s mamámtól kezemet. Bizony Isten Szerkesztő úr, nem fogom azt a vasuti jelszót kimondani, hogy: „Mehet!" W. Cec­lia Ibolya, Budapest Murányi»u. 61, I, 8. Hosszú gondolkozás után végre rájöttem­, hogy férjem ül a színműirodalom alakjai köztH a Velenczei kalmárt, illetve Antóniót válasz­­tanám. Még­pedig azért őt, mert aki oly oda­adó, hű és önfeláldozó egy barátjához, az fel­tétlenül boldoggá tenné feleségét is. Löwy Aranka, Bocat, VII., Rákóczi­ út 40, 1/3.

Next