Színházi Élet, 1919. március 2–8. (8. évfolyam, 9. szám)
1919-03-02 / 9. szám
VIII. évfolyam 1919 március 2-tól március 8-ig ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta-melléklettel Budapesten és vidéken Egész évre . 64.—K Félévre . . . 32.—K Negyedévre . 16.—K SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR 9. szám Hirdetések mm.-sora 2 korona Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: 34-97 Kiadóhivatal Erzsébet-körút Telefon : 9-48 29 A jegypénztár száma : 74-66 Egyes szám éra : Budapesten és TKH vidéken. . K * SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL ADY-ADALÉKOK ÍRTA : EMŐD TAMÁS „Mikor ittasan kóboroltam, kárhozottan, a váradi éjben." Hevenyen, kapkodva, sorrend nélkül összejegyezgetett dolgok. Sietni kell : „Az ember mindent elfeled, élni, hazudni, halni, adni." És a halál naponta sürübb, az ember naponta feledékenyebb. Sietni kell. — „Most már megjött az áhítatnak s hűségnek aranyosora." * Millió gyökerű volt az élete, Szilvániából, erdők helyéről jött, ontotta a virágot, virult ima helyett és lombozott, gondolt halálra, borra, nőre, friss fogakkal ropogtatta az élet beléndekmagvait, csikós tűzben ficánkolt és ült jéggé fagyottan a sötét vizek partján, röpítették forró szelek és tört pohárral, dermedt-vidoran elnyúlt az asztal alatt, élt tíz embernek valót, szenvedett ezrek helyett és meghalt fele időben, mint amennyi egy embernek átlagban rendeltetik. Nagyon gyűlölték, nagyon szerették. „Keserves itt, fölséges mégis : ez már az Anti-Krisztus útja." Számlálatlan sokaságú barátjai és fanatikusai közül ki fogja méltóan megírni, csak megközelítő hűséggel és szemléletességgel, az Ady Endre infernális pompájú és isteni bőségű életét? Pap Viktor, intimusainak egyik legmeghittebbje, mondja : „Az volna az igazi, ha valaki úgy megtudná inni, mint Romain Rolland Beethoven életét." * Ady életének igaz, tökéletes és kongeniális leírását adni, nagyobb és nehezebb problémának tartom, mint Jean Christophe-ét, így, egész hirtelen, száztizenöt ember nevét számoltam össze, akik a szűkebb, személyes társasághoz, baráti és bajtársi köréhez tartoztak, akikkel élete változó óráit töltötte, akikkel együtt búsult és ingadozott, akiknek vallott magáról, akikkel levelezett, akiket külön és egyenkint szeretett, akiké legközelebbről volt. Az asszonyait — s talán mégis nekik volt legtöbb közük hozzá, — nem is számoltam bele. De ez a száztizenöt ember is, egyenkint, más-más képet és emléket, más-más mondanivalókat őriz róla. Ki gyűjti és összesíti, ki alkotja majd eggyé a rengeteg Ady-adalékot? Végül pedig, ki tudja majd úgy megírni az egészet, az adatok, levelek, élmények, emlékek, dokumentumok tárából összegezve, ahogy azt igazán megírni kell ? A „jövő ember-örökösök" számára. Ha az egész anyagot összehordták, egy kis Ady-könyvtár fog tornyosulni, Adyról magáról. És legtöbbet mégis egy olyan életrajz-komplexum igér, aminek minden fázisát más-más, (persze : avatott tollú krónikás), írja meg. Aki a legszemélyesebben volt ott, annál a résznél, amit megír. Olyanformán képzelem ezt az együttesen írható biográfiát, hogy, — tegyük fel, — Hatvany Lajossal mint szerkesztővel az élén, például : Babits Mihály, Bölöni György, Bitó Lajos, Móricz Zsigmond, Kabos Ede, Révész Béla, Jászi Oszkár, Schöpflin Aladár, Ignotus vál-