Színházi Élet, 1919. április 6–12. (8. évfolyam, 14. szám)
1919-04-06 / 14. szám
VIII. évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁRA : kotta-melléklettel Budapesten és vidéken Negyedévre . . 24.—K 1919 április 6-tól április 12-ig SZÍNHÁZI ÉLET 14. szám Hirdetések mm.-sora 3 korona Egyes számára : Budapesten és a Kfs vidéken . . . !• JÓ SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: 34-97 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 39 Telefon :9-48 A jegypénztár száma : 74—06 A DRÁMÁNAK VALÓ IDŐ ! BRÓDY SÁNDOR nyilatkozik a Színházi Életnek . Most aztán igazán elkezdünk színdarabokat írni. Ez a nekem való idő és ez a színdaraboknak való idő. Mert nincsen jobb téma a világon, mint az éles és vérre menő igazság. Be kell vallanom, hogy igen sokáig az tartott vissza a színpadtól, hogy voltaképen a burzsoának kellett ínni, különben a darab jó előre megbukott. Jól emlékszem, hogy amikor „A dadát" felolvastam, illetékes és különben hozzáértő urak erősen lebeszéltek, hogy a szegény kis dada megbukjon a darab végén. Se az urak, se a nép — mondták — nem szereti a rossz véget, leányokat se lehet a színházba vinni akkor, vigyázni kell, kellemetesnek lenni, hazudni. Majdnem minden utóbb írt színdarabom harmadik felvonása rossz. Mert majdnem minden harmadik felvonásomat meg kellett lágyítanom az akkori publikum számára, bár nem akartam. — De most eljött a mi időnk.Meglássák, hogy amikor se hamis becsvágy, se pénzvágy, vagy a pénznek a rettenetes kényszere nem uralkodik fölöttünk, mit tudunk mi csinálni ! De azt nem szeretném, ha a színpad mai hivatalos őrei — különben értékes emberek — a maguk erős egyéniségét akarnák rám vagy akármelyik kollégámra diktálni. Erősen pártemberek ők, de én is ugyancsak erős pártíró vagyok. És úgy érzem, mintha én jobban látnám a magam alakjait. Színesebben is, tüzesebben is, mint ők. S a magam két szemét nem engedem . Odaadom a két szememet is, ha nagyon rámparancsolnak, de akkor azután nem ér vele semmit a köz, beledobhatják a moslékos dézsába, értéktelen az egész. Erős elméleti ember, s a dráma természetrajzának kitűnő tudósa az egyik irányító. Ismerem erősen fegyelmezett alakját még akkorról, mikor még mint kis szőke fiú a „Jövendő" című lapomba az első kézirásokat hozta. Külsőre szelíd volt, mint egy leány, de már akkor valóságos zsarnok a maga kritikai mesterségében. — Egy új drámaírást, a proletárnak valót, tehát az igazit, a magyart, azaz az egyénit, az ő finomult, de ugyancsak internacionális szemüvegén keresztül, nemigen hinném, hogy meg lehessen csinálni. Pedig a lehetősége az uj drámaírás cselekedetének sehol sem valószínűbb, mint itt, idehaza. Csak hagyjanak bennünket, akik eddig mint duplagalléros Prométeuszok, le voltunk láncolva és agyon voltunk előlegezve. A magam részéről boldog és büszke vagyok, hogy a régi erkölcs, divat és szükség béklyója lehullt és kitárhatom a két karomat, hogy végre azt csináljam, amit mindig akartam volna. (De az előleg intézményét el ne felejtsék ! Az előleg egy nevezetes pillérje a dráma hatalmas armatúrájának. Régi erkölcs, talán csúnya erkölcs, de a vérbe ment). Nem bánom, ha ezt a nyavalyás pénzt eltörlik, adjanak szép kapuikat, de az előleget, azt ki ne hagyják !