Színházi Élet, 1919. április 6–12. (8. évfolyam, 14. szám)

1919-04-06 / 14. szám

VIII. évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁRA : kotta-melléklettel Budapesten és vidéken Negyedévre . . 24.—K 1919 április 6-tól április 12-ig SZÍNHÁZI ÉLET 14. szám Hirdetések mm.-sora 3 korona Egyes szám­ára : Budapesten és a Kfs vidéken . . . !• JÓ SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: 34-97 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 39 Telefon :­9-48 A jegypénztár száma : 74—06 A DRÁMÁNAK VALÓ IDŐ ! BRÓDY SÁNDOR nyilatkozik a Színházi Életnek . Most aztán igazán elkezdünk szín­darabokat írni. Ez a nekem való idő és ez a színdaraboknak való idő. Mert nincsen jobb téma a világon, mint az éles és vérre menő igazság. Be kell vallanom, hogy igen sokáig az tartott vissza a színpadtól, hogy voltaképen a burzsoának kellett ínni, különben a darab jó előre megbukott. Jól emlékszem, hogy amikor „A dadát" felolvastam, ille­tékes és különben hozzáértő urak erősen lebeszéltek, hogy a­­ szegény kis dada megbukjon a darab végén. Se az urak, se a nép — mondták — nem szereti a rossz véget, leányokat se lehet a színházba vinni akkor, vi­gyázni kell, kellemetesnek lenni, ha­zudni. Majdnem minden utóbb írt szín­darabom harmadik felvonása rossz. Mert majdnem minden harmadik felvonáso­mat meg kellett lágyítanom az akkori publikum számára, bár nem akartam. — De most eljött a mi időnk.Meglássák, hogy amikor se hamis becsvágy, se pénzvágy, vagy a pénznek a rettenetes kényszere nem uralkodik fölöttünk, mit tudunk mi csinálni ! De azt nem sze­retném, ha a színpad mai hivatalos őrei — különben értékes emberek — a maguk erős egyéniségét akarnák rám vagy akármelyik kollégámra diktálni. Erősen pártemberek ők, de én is ugyancsak erős pártíró vagyok. És úgy érzem, mintha én jobban látnám a magam alakjait. Színesebben is, tüzesebben is, mint ők. S a magam két szemét nem engedem . Odaadom a két szememet is, ha nagyon rámparancsolnak, de akkor azután nem ér vele semmit a köz, beledobhatják a moslékos dézsába, értéktelen az egész. Erős elméleti ember, s a dráma ter­mészetrajzának kitűnő tudósa az egyik irányító. Ismerem erősen fegyelmezett alakját még akkorról, mikor még mint kis szőke fiú a „Jövendő" című lapomba az első kézirásokat hozta. Külsőre szelíd volt, mint egy leány, de már akkor valóságos zsarnok a maga kritikai mesterségében. — Egy új drámaírást, a proletárnak valót, tehát az igazit, a magyart, azaz az egyénit, az ő finomult, de ugyan­csak internacionális szemüvegén keresz­tül, nem­igen hinném, hogy meg lehes­sen csinálni. Pedig a lehetősége az uj drámaírás cselekedetének sehol sem való­színűbb, mint itt, idehaza. Csak hagy­janak bennünket, akik eddig mint dupla­galléros Prométeuszok, le voltunk lán­colva és agyon voltunk előlegezve. A magam részéről boldog és büszke vagyok, hogy a régi erkölcs, divat és szükség béklyója lehullt és kitárhatom a két karomat, hogy végre azt csináljam, amit mindig akartam volna. (De az elő­leg intézményét el ne felejtsék ! Az előleg egy nevezetes pillérje a dráma hatalmas armatúrájának. Régi erkölcs, talán csúnya erkölcs, de a vérbe ment). Nem bánom, ha ezt a nyavalyás pénzt eltörlik, adjanak szép kapuikat, de az­ előleget, azt ki ne hagyják !

Next