Színházi Élet, 1919. április 6–12. (8. évfolyam, 14. szám)

1919-04-06 / 14. szám

16 SZÍNHÁZI ELíE­K­ Wilde Salome-ját eleveníti fel, nemcsak egy komoly mű­rászi tett, hanem egyúttal céltuda­tos, tüntető programmvallás is. A művészetben nincsenek vallási kérdések és szempontok, nin­csenek egyáltalában „erkölcstelen" darabok, csak jó darabok és rossz darabok vannak. És a „Salome" több, mint jó darab. Wilde, a zseniális íróember számára az em­beriség­ átlagos világa nem nyújtott kongeniális anyagot a teremtésre. Ahhoz, hogy egységes kép alakuljon ki fantáziájából, el kellett mene­külnie a jelenből, vissza a mítoszba, ahol ele­mentáris szilajságukban törnek ki az individuális erők. A „Salome" jelentősége nem az, ami más drámák örökéletűségét megadja, hogy az emberi szenvedélyek megnyilvánulásai olyan drámai képekben jutnak érzékitésre benne, amelyek mint költői formulák évszázadokon át maradandó érvényességűek lesznek. Ennek a drámának értéke mindenekelőtt az, hogy a legtökéletesebb stílussal, lenyűgözően kifejező módon ábrázol nagy típusokat. Mint valami antik relief állnak benne az egyes alakok abban a plasztikus moz­dulatban,amely legjellegzetesebb ténykedéseiket árulja el. Ennek a hatalmas irodalmi és színpadi alkotásnak reprize elé érthetően nagy érdeklő­déssel tekint Budapest egész színházi közönsége, különösen pedig az a mai új proletár-publikum, amely a modern világirodalomnak ezt a kima­gasló alkotását eddig csak hírből, sőt hírhedt­ségéből ismerte. A Wilde-drámával egyidejűleg előadásra kerül egy régi, régi magyar darab. A címe : „Karnyóné", a szerzője Csokonai Vitéz Mihály, a „Dorottya" halhatatlan költője. "Csokonai alkotásai között kétségkívül a leggyöngébbek a színművek, darabjai mégis igen figyelemre­méltó jelenségei a mi színpadi irodalmunk fej­lődésének. A „Karnyóné" a tizennyolcadik szá­zad második felében jelzi mér azt az új stílust, amely Kisfaludy Károly vígjátékaiban nyer tökéletesedést, mentes minden idegen hatástól és színpadra viszi azokat a szociális magyar vígjátéki alakokat, amelyek közel száz évig élnek azután a színpadon. Különösen jelleg­zetes köztük a politizáló tót boltoslegény és és egy szobalány, akiben az első magyar szub­rettet kell tisztelnünk. A Vígszínház valóban nemes művészi munkát végez a „Karnyóné" színrehozatalával. Népnevelési szempontból pedig kétségkívül hasznosabbat, mintha megint valami kétes értékű és tartalmú francia bohó­zattal „kedveskedett" volna. A Madách Színház a legnagyobb sikert várhatja Anatole France Cranquebille című játékától, melynek egy fel­vonása 3 képre tagozódik. A darab hőse — akár csak a hasoncímű novella is, amely­ből készült — az egyszerű és senkinek sem ártó munkás, aki börtönbe és a züllés útjára kerül a rendőrség. bíróság bürokratikus rövid- Lili bárónő SARKADI SÍR GALETTA PÉCHY (Papp felv.)

Next