Színházi Élet, 1919. április 13–19. (8. évfolyam, 15. szám)

1919-04-13 / 15. szám

VIII. évfolyam 1919 április 13-tól április 19-ig" ELŐFIZETÉSI ÁRA : kotta-melléklettel Budapesten és vidéken Negyedévre . . 24.—K SZÍNHÁZI ÉLET 15. szám Hirdetések mm.-sora 3 korona Egyes szám óra : Budapesten és T Kft vidéken . . K ''J" SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 89 Telefon: József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 Mi TŰNIK EL? Írta : KOSZTOLÁNYI DEZSŐ A régi könyveket gyakran jegyzetek­kel kell kisérni, mert a korok és erköl­csök változása folytán egyes szokások érthetetlenné válnak az olvasó számára, így olvassuk Dantét, kit a skolasztikus bölcselet ismerete nélkül nem tudunk egészen élvezni, a latin és görög klas­­szikusokat, kik — túl a meg nem ren­dülő irodalmi értékeiken — egy rommá vált világot idéznek elénk és olyan társadalmi jelenségekre céloznak, kik­nek ma már az emléke se él, csak a történelmet búvárló tanárok könyveiben Múltkor egy magyar regényt lapoz­gattam, melyet 1913-ban írtak. Ebben a következő mondatokat leltem : „Haj­nal felé bement egy kávéházba, meg­vacsorázott és elszívott egy szivart." Itt kissé megállapodtam és mosolyogtam azon, hogy ez a mondat, melyet egyik kartársam írt, hat év múlva már zava­róan hat rám. Hozzászoktam, tudniillik, hogy a kávéházakban záróra van, éjfél­kor, tíz vagy kilenc órakor. A magya­rázó, kortörténeti széljegyzetet magam szolgáltattam, aki még emlékeztem a régi kávéházak örökké égő tűzhelyeire és mindig fényes tükörablakaira, ame­lyek mögött sohase alszik el a villany. Egy tizennégy éves fiucskának azon­ban, ki a háború kitörésekor csak nyolc éves volt, már semmi támasz­pontja sincs e mondat megértéséhez. Őnéki olyan idegen a békebeli társa­dalom, akár a skolasztikus bölcselet vagy a latin és görög klasszicizmus. A háború pedig semmi gyökérig ható változást nem hozott a társadalmi rend­ben. Alatta a régi szabályok szerint folyt az élet. Hiszen a háború ősi, szokott megrázkódtatása a régi korszak, mégis számtalan új alakot, eddig is­meretlen szokást teremtett. Képzeljék el, hogy mikor majd nemcsak az élet felülete inog, de alapjaiban hánytorog fel és végre teljes kiépítettségében való­sul meg a tiszta erkölcsökön nyugvó kommunista állam, micsoda emberek keletkeznek — a munkásnak hány ezer, eddig ismeretlen fajtája — és a meg­újhodott világ milyen hideglelős ámu­lattal tekint vissza a régire, mely ide­genebb, különösebb, érthetetlenebb lesz a számára a forradalmas átalakulás után, 2000-ben, mint számunkra a római, vagy görög kor 1919-ben. Valóban ez az új társadalom egy nemzedék letűn­tével már csak széljegyzetek, magya­rázó útbaigazítások segítségével élvez­heti a tegnapi irodalmat, mely a prob­lémái révén nagyobbrészt tárgytalanná válik. Ha régi színdarabokat adnak elő, akkor kísérteteket bolygatnak, rémeket zaklatnak, szellemeket idéznek. Majdnem minden tragédia és vígjáték családi. Luca a családban székel, ebben a kisebb közösségben, mely a nagyobb közösséggel szemben fölveszi a lét­harcot, a „struggle for lifet”-t, melyet az uj emberiség a mai gyilkos és meg­semmisítő formájában többé nem ismer. ” Egy ügyvéd jön ki a színpadra, kinek mult hónapban zsiros pörei voltak és a hősnő, jóságos és előrelátó szülei engedelmével most már hajlandó há­zasságra lépni vele, mert „az életük biztosítva van." Mennyire csodálkozik ezen a jeleneten a jövendő. Mindenek-

Next