Színházi Élet - 1919/16. szám

SZÍNHÁZI ESTE 71 Nagy Lajos — amint maga mondotta — éveken át volt nem közölhető, egyáltalán a legutóbbi évekig minden írását közölhetet­lennek tartották. Mindössze az történt, hogy amit az egyik lap visszautasított, azt a másik lap közölte. Első novellájára, amely később a Nyugatban jelent meg, a Pesti Hírlap ezt üzente : Gyarló, önképzőköri tákolmány. Nem közölhető. Somlyó Zoltánt évekig csak ritkán és nehe­zen közölték. Maga is megírja a „Nyitott könyv"-ben, hogy nagyváradi újságíró korá­ban milyen szenzáció volt, ha egy-egy versét közölték a pesti lapok. Kállai Miklóst szintén éveken át nem kö­zölték. Egymásután kapta a lesújtónál le­sújtóbb üzeneteket az „Új Idők"-től és a napilapoktól. Jászay-Horváth­­Elemér a Vasárnapi Újság­hoz és a Héthez küldte be első verseit. A többiek aztán már közölhetők voltak. Rozványi Vilmos a Nyugatban jött ki elő­ször néhány nagyon szép verssel, előbb azon­ban a polgári lapoknál neki is át kellett mennie a „nemközölhetőségen". Lengyel István annyira fölháborodott, ami­kor az Új Idők nemközölhető rovatában látta viszont első versének címét, hogy „Magyar Kabaré" címen azonnal lapot indított s azúr­tal ő üzengette elszánt fiataloknak, hogy A fiatalok 1. Sándor Árpád. — 2. Bihari Sándor. — 3. Fenyő Aladár. 4. Ághy Erzsi. 5. Fenyő Emil. 6. Wett Lucy (Rajna Ilus).

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék