Színházi Élet, 1919. szeptember 7–13. (8. évfolyam, 31-32. szám)
1919-09-07 / 31-32. szám
32 SZÍNHÁZI FTLET Téli színház Budán — Komjáthy és Thury társulata a Várszínházban. — Teljesedésbe megy a budaiak régi, évtizedes kielégületlen vágya. Szeptembertől kezdve lesz téli színház Budán, mégpedig olyanformán, hogy egy java művészi erőkből alakult konzorciumos társaság bérbe vette a Várszínházat, amit legutóbb Bánffy Miklós alakíttatott át nagy ízléssel és hatalmas költségekkel modern kamaraszínházzá. Ezt az épületet most az illetékes faktorok (minisztérium, Nemzeti Színház igazgatósága, főváros tanácsa) egyértelmű határozata értelmében megkapta az a kis művésztársaság, amely Komjáthy János és Thury Elemér vezetése alatt megalakult azért, hogy a fővárosban valami kamaraszínházat vagy efélét alapítsanak. Érdekes az új alakulás annyiból is, mert ez körülbelül a Nemzeti Színház végleges lemondását jelenti a Várszínházról. A budaiak elragadtatással fogadták a dolgot, mert mindig fájt nekik, hogy nincs nekik állandó színházuk és hogy be kellett érniök azzal, hogy a Nemzeti Színház hetenként egy legfeljebb két előadásra átrándult. A megnyitó előadás szeptember hó 20-én lesz Herczeg Ferenc prológusával — melyet direkt erre az alkalomra írt — és Szávay Gyula „Munka" című dialógusával. E két szám után színre kerül Szigeti József „Becsületszó" című vígjátéka. A társulat csakis drámákat és vígjátékokat ftég kultiválni. Havonta átlag három premiert tervez. Természetesen legnagyobbrészt magyar írók műveire fekteti a fősúlyt. A Várszínház tagjainak névsora a következő: Komjáthy János igazgató, Tilry Elemér igazgató-helyettes, főrendező, Izsó Miklós rendező, Petrik József rendező, Tószegi Freund Béla titkár, T. Kdrolyi Sári, Regős Mária, P. Almássy Lola, Tóth Irma, Szende Matild, Gyöngyössy Erzsi, H. Hatvany Mariska, Rády Elli, Ferenczy Mata, Hertay Andor, Mihály Béla, Trághy József, Erdélyi Rezső, Székely Béla, dr. Fehérváry Jenő, Tarján Aladár, Nyikos Zsiga, Nagy Imre, Fejér Dezső, Hamvay Jenő, Létmányi József. Egy kezdő énekesnő. Irta: SOMLYÓ ZOLTÁN. Ha gazdag úr, ha bankár volnék, érted sok koldust kirabolnék. Lopnék, rabolnék, csalnék érted, s lennék a védőpajzsod, vérted. Egész világgal szembe szállnék, lennék melletted néma árnyék. Sötét és reszketeg uszály, amelyet viselni muszáj. Palotát vásárolnék néked, belé sok drága ékességet. Damaszttal terhes hűs szobákat, rejtett sarokba pálmafákat. A szekrényekbe csipke volna, asztalodon a pezsgő mely, mint a napsugár, folyna, olyan, csillámló, aranyos folyam. A kapud előtt hintód várna, belül ringó, dús bársony párna. Amelyre hetyke fővel ülnél , és mindenhova elrepülnél. Volna soffőröd, volna autód, hanyagul csapnád be az ajtót. És volna pénzed is elég, megvenni a föld mindenét. Beíratnálak egy finom szint hamarjába Hol tudós és finom iskolába, tanárok mindenre megtanítanának. Finoman járni, ülni, állni, énekelni és deklamálni, Fel-felkacagni vidoran és öltözködni finoman. h's — így végződik minden i-nel, végül le is szerződtetnének, — piciny édes kezedet /árva.— a Király-, vagy a Vígszínházba Cikkek jelennének meg rólad, lefényképeznék .szük trikódat, s kilesnék szived s mindened az igyekvő riporterek . . . ... S a végén éppen ottan állnék, ahol ma. Lennék sötét árnyék. Imádnám ajkad, kebled, térded és szenvedhetnék épp így Mert hogyha gazdag bankár érted lennék, érted biztosan tönkre mennék. És megcsalnál egy halk igennel az első jött~ment idegennel. . . M r