Színházi Élet - 1919/31-32. szám

32 % Téli színház Budán — Komjáthy és Thury társulata a Várszín­házban. — Teljesedésbe megy a budaiak régi, évtizedes kielégületlen vágya. Szeptembertől kezdve lesz téli színház Budán, még pedig olyanformán, hogy egy java művészi erőkből alakult kon­zorciumos társaság bérbe vette a Várszínhá­zat, amit legutóbb Bánffy Miklós alakíttatott át nagy ízléssel és hatalmas költségekkel mo­dern kamaraszínházzá. Ezt az épületet most az illetékes faktorok (minisztérium, Nemzeti Színház igazgatósága, főváros tanácsa) egy­értelmű határozata értelmében megkapta az a kis művésztársaság, amely Komjáthy János és Thury Elemér vezetése alatt megalakult azért, hogy a fővárosban valami kamaraszínházat vagy efélét alapítsanak. Érdekes az új alakulás annyiból is, mert ez­ körülbelül a Nemzeti Színház végleges lemon­dását jelenti a Várszínházról. A budaiak elragadtatással fogadták a dol­got, mert mindig fájt nekik, hogy nincs nekik állandó színházuk és hogy be kellett érniök azzal, hogy a Nemzeti Színház hetenként egy l­egfeljebb két előadásra átrándult. A meg­­nyitó előadás szeptember hó 20-én lesz Her­czeg Ferenc prológusával — melyet direkt erre az alkalomra irt — és Szávay Gyula „Munka" cím­ű dialógusával. E két szám után színre kerül Szigeti József „Becsületszó" című vígjátéka. A társulat csakis drámákat és vígjátékokat fo­g kultiválni. Havonta átlag három premiert tervez. Természetesen legnagyobbrészt magyar írók műveire fekteti a fősúlyt. A Várszínház tagjainak névsora a következő: Komjáthy János igazgató, Ti­ury Elemér igazgató-helyettes, főrendező, Izsó Miklós ren­dező, Pellik József rendező,­ Tószegi Freund Béla titkár, T. Korolyi Sári, Regős Mária, P. Almássy Lola, Tóth­ Irma, Szende Matild, Gyöngyössy Erzsi, H. Hatvany Mariska, Rády Elli, Ferenczy Mata, Hertay Andor, Mihály­y Béla, Trághy József, Erdélyi Rezső, Székely Béla, dr. Fehérváry Jenő, Tarján Aladár, N­yi­kos Zsiga, Nagy Imre, Fejér Dezső, Hamvay Jenő, Létmányi József. Egy kezdő énekesnő. Irta: SOMLYÓ ZOLTÁN. Ha gazdag úr, ha bankár volnék, érted sok koldust kirabolnék. Lopnék, rabolnék, csalnék érted, s lennék a védőpajzsod, vérted. Egész világgal szembe szállnék, lennék melletted néma árnyék. Sötét és reszketeg uszály, amelyet viselni muszáj. Palotát vásárolnék néked, belé sok drága ékességet. Damaszttal terhes hűs szobákat, rejtett sarokba pálmafákat. A szekrényekbe csipke volna, asztalodon a pezsgő folyna, mely, mint a napsugár, olyan, csillámló, aranyos folyam. A kapud előtt hintód várna, belül ringó, dús bársony párna. Amelyre hetyke fővel ülnél , és mindenhova elrepülnél. Volna soffőröd, volna autód, hanyagul csapnád be az ajtót. És volna pénzed is elég, megvenni a föld mindenét. Beíratnálak hamarjába egy finom szini iskolába. Hol tudós és finom tanárok mindenre megtanítanának. Finoman járni, ülni, állni, énekelni és deklamálni. Fel-felkacagni vidorait és öltözködni finoman, h's — így végződik minden i-nel, végül le is szerződtetnének, — piciny édes kezedet /árva.— a Király-, vagy a Vígszínházba Cikkek jelennének meg rólad, lefényképeznék­­szűk trikódat, s kilesnék szived s mindened az igyekvő riporterek . . . ... S a végén éppen ottan állnék, ahol ma. Lennék sötét árnyék. Imádnám ajkad, kebled, térded és szenvedhetnék épp így érted. Mert hogyha gazdag bankár lennék, érted biztosan tönkre mennék. És megcsalnál egy halk igennel az első jött,ment idegennel. . . M ! SZÍNHÁZI FTLET

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék