Színházi Élet, 1919. október 12–18. (8. évfolyam, 41-42. szám)
1919-10-12 / 41-42. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 31 «a. ~ Direktoraikat nem interjúvolják meg fürge riporterek, bemutatóikról nem cikkeznek hasábokat a lapok, primadonnák és derék sokat dolgozó színészeik nevét nem kapja szárnyára a világhír. Egyszerű, lelkes közönségnek közvetítik a „művészetet". A művészet szót, ezt a szent fogalmat talán nem is kéne macskakörmök közé iktatni, mert e kis csarnokok áhitatos közönségének bizonnyal művészet az, amely a bonyolult gépezetek nélkül dolgozó, becsületes kis színpadról a szívükig zenél. Ez a közönség oly feszültséggel és odaadással lesi a színes játékok hol kacagtató, hol könnycsordító akcióját, hogy ezért a mesterkéletlen és receptív élvezni tudásért, akár a nagy kőszinházak estélyiruhás, frakkos publikuma is megirigyelheti. Írni kell egyszer ezekről a szerény kis szinházacskákról, amelyek — félre minden cinizmussal — a komolyabb mulatságokhoz melegítik az egyszerű, pallérozatlan szíveket. Körutazásunkat a Kis Színkörben, a feledhetetlen Kornél színházában kezdtük meg. Ez a kommün alatt csendben elköltözött szeretetreméltó művész sok-sok derűs délutánt szerzett az ő hűséges közönségének. Ki ne emlékeznék a hintáslegények, pesztonkák, rokonszenves csibészek atmoszférájában játszó ligeti mókáira, amelyeknek szövegét, verseit, sőt nem ritkán zenéjét is ő maga írta, ő rendezte őket és ő maga játszotta bennük a főszerepet. Mert, hogy mulatságos arca, őszülő haja, lobogó nyakkendője örökre eltűnt a színház környékéről, egy kedves, megszokott színnel lett szegényebb a liget palettája. Hét jegyet váltottunk és beültünk a nézőtérre, bizony, ne himezzünk-hémozzunk, nem volt táblás ház. Pedig a kalendárium vasárnapról beszélt és a nap meggondolatlan bőkezűséggel tékozolta a meleget, ahelyett, hogy eltett volna belőle decemberre, amikor is nagyobb szükség lesz rá. A jegyszedőnő levette a pápa szemét, hogy jobban láthasson bennünket és azt mondta : „Ja bizony, szívem, nincsen pénze a népeknek, az van benne, kevés a pénzük nekiük !" .De azért a mezítlábas élő büffék rendületlenül kínálták a kristályvizet, cukorkát, finom svájci tejcsokoládét, de nem igen volt keletre, öt koronát volt szívük elkérni egy darabka vajaskenyérért, igaz, hogy a vajba beleragasztottak egy harapós zöldpaprikát, de ez igazán nem enyhítő körülmény. Alig csengettek tízszer-húszszor máris megkezdődött az előadás. A Pillangó kisasszonyt játszották, Belasco egyfelvonásosát. A zenekar nyitányul Puccini muzsikájából szemelgetett, hurrogtak a csodás melódiák a gyatra kis orkeszterből és megillették a sziveket. Egész elérzékenyültem, hogy Puccinit hallhattam a ligetben. A prológust Lónyai Ferike mondta, vagy inkább szavalta el. Kicsit selypített a művésznő, de az nem baj, a Törzs is selypít. A ligeti Butter-flyt Cs. Barna Manci, a ligeti Pinkertont Skultéty Béla játszották, mit mondjak, egész kedvesek voltak. A többi szerepeket Somossy Renée és Gárdosi Lajos szavalták. A közönség osztatlan unalommal figyelte a Kotányi-féle legyezőkkel gazdagon felviszített színpadot. „Na, igen hüjeséget se pipáltam még !" nyilatkoztatta ki a hátam mögött egy szakácsné, így mondta : „pipáltam". Hátranéztem. Elhiszem neki, hogy pipált. Bár nekem lenne olyan bajuszom, mint neki van. Hogy a darab élénkebb legyen, a kis Pillangó egy csodaszép betétet énekelt bele, kár, hogy Puccini nem volt jelen, talán beszőhette volna valahogy az operája partitúrájába. Az örökszép refrént fel is jegyeztük, így hangzik : Csókolj, csókolj kis babám Csókod nékem édes üdvöt ád Csókolj, csókolj igazén Ez a földi boldogság. Ezt a dalt a közönség helyeselte. Második állomásunk a Magyar Műszinkör volt, a pesti háztartási alkalmazottak kedvenc találkozóhelye.A nézőtér oly zsúfolt volt, mint egy újpesti villamos. És micsoda tropikus éghajlat ! Az ember önkéntelenül is kókuszpálmákat, beduinokat és struccokat keresett. A vékony deszkafal úgy ontotta a meleget, mint egy tüzes vasaló. Mit nem adnánk a télen egy ilyen jól fűtött lakésért ! Az eltikkadt szakácsnék és pihegő mindenesek mohón nekiestek a friss melegvíznek, amit rövidnadrágos őrangyalok tálcán hordoztak elébük.