Színházi Élet - 1919/45. szám

A Ágy-írók írta : SZOMAHÁZY ISTVÁN - olvasmány és az ágy-olvas­mány két különböző dolog. Tizennégy éves korom óta mindig csak olvasás után tudok elaludni — néha tizenöt perc, néha negyedfél óra múlva — s jogo­san hiszem, hogy e tekintetben a leg­első szakértők közé tartozom. A menet­rendkönyvtől a detektivregényig már mindennel megpróbálkoztam s aligha tévedek, mikor megállapítom, hogy az ágyolvasmányok íróinak, rövidebben: az ágyiróknak ép oly speciális tehet­ségre van szükségük, mint például a bohózatiróknak, vagy a forradalmi köl­tőknek. Ágyiró nem lehet mindenki, a pár­nák közt, vízszintes helyzetben más az ízlésünk, mint az Íróasztalunk mel­lett. Én sokáig a nagy Henthschel-me­netkönyvet olvastam s igen jó ered­ményeket értem el a nappali és éjjeli vonatok böngészésével, de igen jól el­altatott egyidőben a vásárok névjegy­zéke is. Ezek az olvasmányok egy­ Varga Irma Gallay Nándor (A tenger királynője) (Lord Havelock) Revüszínház: „Csókbakter" (Papp R. felv.). Ideig kellemesen elzsibbasztották az idegeimet, de később — az ember las­sanként a legpikánsabb olvasmányokat is unalmasoknak találja — már a leg­lassúbb vicinális menetrendje és a la­josmizsei országos vásárok dátuma se ringatott álomba. Ekkor tértem át az északsarki és délsarki utazásokra, me­lyek a laikus szemében tudvalevőleg ugy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másikra. A sok hó, a kutyák által vont szánkók, a jégzátonyok, a koplalás, a jéggé fagyott lehellet, a sok hosszúsági és szélességi fok, melyekbe nappal is belezavarodik az ember, az éjszaka magányosságában a legnyug­talanabb idegeket is elbódítja. Nem panaszkodhatom az afrikai útleírásokra se, különösen, ha igazi földrajztudósok tollából eredtek. A nagy fölfedezők, ha íróasztaluk mellé ülnek, istennek hála, oly unalmasak, hogy a legálmatlanabb embert is biztos sikerrel elaltatják. Elő­nyös tapasztalataim vannak egy régi egyptológusról, Ebers Györgyről is, aki egész sereg vastag regényt írt a fáraók koráról Ez a kitűnő ember egy­időben diadalmasan vetekedett a mor­fium- injekciókkal : tíz-tizenöt perc múlva a legcsökönyösebb virrasztót is ájultan dobta a szeszélyes Morfeusz karjai közé. Az ember ízlése azonban bizonyos idők múlva megváltozik s én, belevé­nülve az olvasásba, lassanként rájöt­tem, hogy a német egyptológusnál hasonlíthatatlanul nagyobb eredménye­ket érnek el az angol asszonyí­ók, akik öt-hatszáz oldalas regényekben mesé­lik el a gazdag bárónét és a szegény lelkészkisasszony történetét s hőseiket Monte-Carlotól Melbourneig és Paler­motól Kalkuttáig végighurcolják. Ezek­ben a regényekben voltakép semmise történik, de a vénasszonyos pletykázás oly kedves bennük, hogy félrebillent fejjel, kicsurgó nyállal alszunk el olva­sásuk közben, mint gyermekkorunk es­téin, mikor öreg dadánk duruzsolt ben­nünket álomba a meséivel. Az ő nar­kotikumuk nem a veronál halálos der- SZÍNHÁZI ELE !

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék